Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Nyitott kapuk. Hetvenéves a szolnoki Damjanich János Múzeum (A Damjanich János Múzeum kincsei, 2004)

Tálas László: Közel két évtized a múzeum életéből

ím Az épület átadását, az első állandó kiállítás megnyitását óriási érdeklődés kísérte a városban. Az átadási ünnepségre a földszint - ma a néprajzi kiállítás területe - teljesen megtelt érdeklődőkkel, múzeumbarátokkal. A nagy eseményt emlékezetessé kívántuk tenni azzal is, hogy tíz példányban bronz emlékplakettet verettünk, s ezzel jutalmaztuk a tervezőt, az építőket. Az épületátadással egy időben az első állandó, régészeti kiállítást Vendégségben őseink háza táján címmel nyitottuk meg. 1997-ben folytattuk az állandó kiállítások építését, megnyitását. A következő kiállítást Mesterségek művészete címmel 1997 márciusában nyitottuk, majd folytatásként megépítettük a Népélet a Közép-Tisza vidéken című néprajzi és a Városi polgárok a századelőn című történeti kiállítást az esztendő végére. Az állandó kiállítások sorába illeszkedett a Szolnoki Képtár megnyitása 1997. június 27-én. A megnyitás időpontjánt szándékosan és szimbolikusan tettük erre a napra, hiszen 1902-ben e napon született a Szolnoki Művésztelep, s alapító okiratának egyik pontja, kívánsága az volt, hogy állandó képtár létesüljön a Művésztelepen született alkotásokból. EGY KIS SZÁMVETÉS A FELÚJÍTÁSRÓL 16. A „Szolnoki Képtárat" Gaál Zoltán, az Országgyűlés elnöke adta át a közönségnek - a képtár megtekintése Talán abból célszerű kiindulni, hogy a múzeum rekonstrukciója akkor történt meg, amikor sokkal inkább pénzintézetek, bankok születtek, a kultúra és tudomány végvárainak a napi életben maradásért kellett küzdeni. A szolnoki múzeum felújítása nyolc évig tartott. Ez a hosszú idő nem a kivitelezőkön, hanem a szűkre szabott pénzügyi támogatáson múlott. Volt esztendő 1994 - amikor 7 millió forintot tudtunk felújításra fordítani. A munka felgyorsulása 1995-ben következett be, amikor a rekonstrukcióra beadott címzett támogatási kérelmünket a Parlament elfogadta. Az Országgyűlés a múzeum rekonstrukciójának befejezésére 265 millió forint címzett támogatást fogadott el, ugyanakkor a Verseghy Könyvtár kiköltöztetésére és elhelyezésének támogatására 360 millió forintot biztosított. Mi, a rekonstrukciót végigélők, végigcsinálok, büszkék vagyunk e gyönyörű épületre. Bizonyára elfogultság is van ebben, de erősíti ezt az érzésünket az, hogy a szakma képviselői - akik kívülről szemlélve kísérték figyelemmel a felújítást - szintén hasonlóan vélekednek. A Magyar Múzeumok egyik számában 1997-ben a következő olvasható: „A felújítás 1996 végén érkezett az átadás állapotába, mindenki őszinte örömére. Az épület gyönyörű lett, és a szakemberek gondosságának köszönhetően visszanyerte eredeti külső-belső képét. A gondosság egészen a részletekig terjedt, a kapu, a belső terek, az öntöttvas korlátdíszek, az ereszcsatornák és a faburkolatok, mind-mind hitelesen a század eleji állapotokat tükrözik. Az apróbb módosítások a modernitás miatt szükségszerűek, de nem ütnek el az összhangulattól. Egy ilyen szép épületbe most már igazán öröm lesz belépni látogatónak és munkatársnak egyaránt." 17. A képtár megnyitásának emlékére ezüst- és bronzplakettet verettünk. (Alkotója Szabó Imrefia Béla szobrászművész) 27