Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Nyitott kapuk. Hetvenéves a szolnoki Damjanich János Múzeum (A Damjanich János Múzeum kincsei, 2004)

Tálas László: Közel két évtized a múzeum életéből

A társbérlők ugyan területet foglaltak el a múzeumtól, de nem voltak gazdái az épületnek, így annak javításával sem törődtek. A múzeum mint tulajdonos a pénztelenség miatt javításra, rekonstrukcióra évtizedekig még gondolni sem tudott. Az 1970-es évek végére az épület már annyira leromlott, hogy egy-egy esőzéskor szinte az egész II. emelet beázott, télen pedig a havat kellett a nyitott folyosóról lelapátolni. Jellemző kép volt egy-egy eső után, hogy a II. emeleti irodákban, szobákban lavórokban, tálcákban fogtuk fel a csöpögő vizet, a félig vízzel telt villanyburák pedig az elektromos rendszer minősíthetetlen állapotát mutatták. 1980ban az egész II. emelet gyakorlatilag életveszélyessé vált, mennyezet- és vakolatdarabok szakadtak le. Sürgős és életveszélyt elhárító intézkedés volt, hogy a folyosót fenyőgerendákkal és pallókkal támasztották alá, erősítették meg; s ez az állapot több mint egy évtizedig tartott. Az épület közműrendszere is rossz állapotban volt. A villamos hálózat tarthatatlan helyzetét jellemezte, hogy az épület fala több helyen is megrázta, ha hozzáért valaki. A szennyvízlevezető rendszer is felmondta a szolgálatot. Egy alkalommal például az itt üzemelő Verseghy Könyvtárat öntötte el a szennyvíz. Az 1980-as évek közepére egyre nyilvánvalóbb volt, hogy a felújítás tovább nem odázható el nagyobb kockázatok nélkül. Pénzfedezet és ígéret nélkül elkezdődött a felújítás tervezése, tanulmánytervek készítése. A felújítási tervek készítésekor két variációban kellett az épület funkcióját meghatározni. a) Az épületben továbbra is bent marad a Verseghy Könyvtár, de az épület földszinti részére költözik, az akkor elfoglalt területe nem változik - ez azt a lehetőséget hordozza magában, hogy az épület mögötti telken a könyvtár bővíthető. E variáció szerint a múzeum kiállításai az I. emeletre kerülnek. b) Az épülettömb kizárólag múzeum lesz. Ez a variáció akkor ideális állapotot vett figyelembe: két kiállítószintet (földszint, I. emelet), mely 2024 m

2 kiállítóterülettel számolt. Egyértelmű volt, hogy a felújítási terveknek az épület funkciómeghatározásán túl alkalmazkodnia kellett az épület műemlék jellegéhez a lépcsőház eredeti hangulatának megőrzésében, a csodálatos zárt udvar és földszinti körfolyosó kialakításában. A tanulmánytervek és kiviteli tervek készítésével egy időben első lépcsőként az épületben lévő intézményeket, a funkcióidegen lakásokat, műhelyeket kellett kiköltöztetni. Az egyeztetések, idegőrlő tárgyalások, helykereső megbeszélések, a félreértések tisztázása több mint tíz évig tartott, úgy, hogy az utolsó hat évben már a rekonstrukció is folyt. Az épület felújítását bizonytalan pénzügyi háttérrel, kissé talán hazardírozva, 1989. január 5-én kezdtük meg a Megyei Tanács 16 millió forintos pénzügyi fedezetével. Tudtuk, hogy ez az összeg a tényleges bekerülési költségnek csak töredékét fedezi, mégis vállalni kellett a kockázatot, mert az épület állapota rohamosan romlott, no meg egy kicsit bíztunk a csodában is. Sőt, azt is tudtuk, hogy ilyen összegű évi támogatással a felújítás 10 évig is eltarthat. A kiviteli tervek szerint az épület felújítását a tetőcserével és a tetőtér beépítésével kezdtük, úgy ütemezve, hogy hasonló nagyságú pénzügyi támogatás mellett évenként egy-egy épületszárny tetőcseréjét tudjuk elvégezni. Ez a munkafázis a tervtől eltérően 5 évig tartott, volt év (1994), amikor a felújításra a megyei önkormányzat csupán 7 millió forintot biztosított. Ha figyelembe vesszük az akkori infláció mértékét, bizony ez az összeg nagyon kevésre volt elegendő. Próbálkoztunk címzett támogatás elnyerésével is (1993, 1994), azonban pályázatainkat sorra elutasították. Kísérleteztünk lobbizással: Kálmán Attilát, az akkori kormány politikai államtitkárát végigvezettem a múzeumon és a könyvtáron; ő a körülményeket lehangolónak és méltatlannak találta, de együttérzésén kívül segíteni nem tudott. Más lehetőségünk nem maradt, ha folytatni akartuk a felújítást, mint újabb pályázat (1995-ben) címzett támogatás elnyerésére. S ez sikeres volt! Ma is emlékszem a napra (1995. május 25), amikor este a lakásomon megcsörrent a telefon: Iváncsik Imre képviselő, a megyei közgyűlés akkori elnöke hívott, és közölte a jó hírt: nyertünk, az Országgyűlés megszavazta a kért összeget! 2. A fotó a Kossuth téri főbejáratot ábrázolja az 1950-es évek közepén; már épületen belül van a múzeum és könyvtár. (A mostani főbejárati kapuív kialakításánál e korabeli fotót is felhasználtuk) 3. Tetőcsere és a tetőtér beépítésének egyik mozzanata a Sólyom út félők' részen. A tetőt kb. 60 cm-rel megemeltük, hogy a padlásteret kihasználva beépíthető teret kapjunk, ezzel egy ütemben a födémet is kicseréltük, hiszen az 1860ban beépített fagerendák több helyen korhadtak voltak 4. A jelenlegi képtár részlete 23