Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Nyitott kapuk. Hetvenéves a szolnoki Damjanich János Múzeum (A Damjanich János Múzeum kincsei, 2004)

Szabó László - Gulyás Éva: A Damjanich János Múzeum története

DR. BALOGH BÉLA, A MÚZEUM MEGALAPÍTÓJA Az 1920-as évek közepétől dr. Balogh Béla, a Verseghy Gimnázium tudós tanára, később a debreceni Tisza István Tudományegyetem egyetemi magántanára pártfogolta a helytörténeti kutatást, és sokat tett annak érdekében - összefogva a város érdeklődő értelmiségével -, hogy a Hild Viktor által felvetett gondolat ne merüljön feledésbe. Az 1927-ben Szolnokon megrendezett Földrajzi Kiállítás fordította figyelmét a helytörténeti kutatások felé. A Magyar Földrajzi Társaság szolnoki vándorgyűlésére készült kiállítást - melyről már csak azért is érdemes néhány szót szólni, mert gazdag anyagának egy része a később megalakult múzeumba került - a Verseghy Gimnázium tanárai, dr. Balogh Béla, Winter András, dr. Vörös István, Botár Imre és dr. Tóth Tivadar, valamint Marks Lipót felsőkereskedelmi iskolai tanár és dr. Elek István városi tiszti főorvos szervezték meg diákok bevonásával. A kiállítás létrehozását dr. Tóth Tamás polgármester is lelkesen támogatta. Az volt a céljuk, hogy Szolnok és környéke teljes művelődési anyagát (földrajzát, élővilágát, történelmét, gazdasági életét, iparát, kereskedelmét, közlekedését, népességét, egészségügyét, közoktatását, vallási viszonyait stb.) feltárják grafikonok, térképek, statisztikák, rajzok és tárgyak segítségével, s ezzel mintegy kijelöljék Szolnok jövőbeni fejlődésének lehetőségeit. Példamutató módon összefogott a város, és a kiállításrendező tanárok, diákok rendelkezésére állt adatokkal, dokumentumokkal, statisztikákkal. Ezen a kiállításon már szerepelt a múzeumot és a könyvtárat egyesítő Tisza-parti kultúrpalota és park terve, melyet Zombory Lajos festőművész, a szolnoki művésztelep törzstagja készített 1925-ben. Ebből a csodálatos tervből a park készült el, a kultúrpalota álma azonban pénzhiány miatt nem valósult meg. Balogh Béla kezdeményezésére a város 1930-ban felkérte dr. Márton Lajost, a Nemzeti Múzeum régészeti osztályának igazgatóját, valamint Schneller Vilmost, a Nemzeti Múzeumban a vidéki múzeumok szakreferensét a szolnoki régészeti és helytörténeti anyag szakmai értékelésére. A vendégeket Balogh Béla, valamint Kiss Gábor árvaszéki ülnök, a városi könyvtár őre fogadta. Az új intézmény helyéül a Szabadság téri postaépületet (ma Varga Katalin Gimnázium) akarták megszerezni. Elképzelésük az volt, hogy a földszintre kerüljön a városi könyvtár és a nyilvános olvasóterem, az első emeleten legyen a múzeum, a másodikon a képtár. Bár ez az elképzelés sem valósult meg, Balogh Béla hosszas fáradozását végül mégis siker koronázta, mert 1933-ban dr. Tóth Tamás polgármester megbízta Szolnok város közkönyvtára és múzeumi gyűjtőhelye megszervezésével, és a Táncsics Mihály út (akkor gróf Apponyi Albert utca) 1. szám alatti városi bérház alagsori helyiségeit bocsátotta rendelkezésükre. Még ugyanebben az évben, 1933. május 2-án megalakult az intézményt támogató Szolnoki Könyvtár- és Múzeum Egyesület, melynek elnökévé dr. Tóth Tamás polgármestert, ügyvezető alelnökévé pedig Balogh Bélát választotta a közgyűlés. A következő évben, 1934. november 11-én megnyílt a városi közkönyvtár a lakosság szolgálatára. A város az új intézményt berendezési tárgyak polcok, szekrények, asztalok, székek - adományozásával segítette, és pénzzel is támogatta működését. Sajnos ezt a régóta áhított nevezetes eseményt Hild Viktor már nem érhette meg, mert 1929. április 14-én eltávozott az élők sorából. Értékes hagyatékát végakaratának megfelelően leánya, Viszlayné Hild Elza felajánlotta a városnak 6000 pengőért azzal a kéréssel, hogy ebből az elhunyt temetési költségeit és díszsírhelyének megépítését fedezzék. Kaposvári Gyula több ízben megemlíti, hogy a város szakértőnek kérte fel Móra Ferencet is a Hild-hagyaték megszerzésében, aki jól ismerte Hild Viktort és régészeti magángyűjteményét, ha Szolnokon járt, mindig meglátogatta. Halála után így írt róla: "...nekem is van halottam a szolnoki temetőben: az édesanyám. Ha őt meglátogatom, felkeresem az én kedves barátom sírját, hogy megsimogassam fejfáját." A város teljesítette az örökös kérését, megvásárolta a gyűjteményt és a múzeumban helyezte el, megvetve ezzel a múzeumi gyűjtemény alapjait. A hagyaték több részből áll: régészeti, őslénytani és numizmatikai gyűjtemény, történeti és régészeti jegyzetek, valamint közel 800 kötetes könyvtár. Gazdag szellemi hagyatékából kiemelkedik kézzel írt Régészeti Naplója, melyet 1888. augusztus 5-től 1913. december 21-ig vezetett, s melynek első kötetét (sajnos a második kötet elveszett) 1977-ben adta ki a múzeum Szolnok megyei régészeti adatok Hild Viktor jegyzeteiből címmel Stanczik Ilona gondozásában, szétszóródott numizmatikai anyagát a megmaradt leírókartonok alapján pedig Szolnok megyei éremtani adatok Hild Viktor jegyzeteiből címmel H. Vaday Andrea értékelésében. 3. Balogh Béla (1890 - 1947) 4. Patay Mihály: Damjanich DDÖDGQD D oonoa 5. Gácsi Mihály szimbolikus újévköszöntő rajza 9