Fekete István - Mező Szilveszter (szerk.): Bolygónk színeváltozása. Ember és természet megbomlott harmóniája. Szemelvények Földünk nyolc vidékéről (Tiszaföldvár, 2003)

Mező Szilveszter: Földrajzi tanulmányúton a szappanoperák földjén, Venezuelában

zárólag vadászat, különböző vallásos szertartások és a törzsi előkelőségek temetése alkalmával keresték fel. (Ezzel szemben a szomszédos Kolumbiában pollenanalitikai vizsgálatok bebizonyították, hogy egyes indián közösségek már Kolumbusz útja előtt 300 esztendővel használták a magasabban fekvő hűvös területeket különböző gumós növények termesztésére, illetve gabonaraktározásra.) A bennszülött falvak túlnyomó része a hosszan elnyúló hegyközi völgyekben helyezkedett el, a lakóépületek csak ritkán kapaszkodtak 2 ezer méternél magasabbra. A változékony hegyvidéki időjárás miatt vastag falú kőkunyhókat építettek, állandó jellegű telepeiken a kutatók szerint 700-800 lakóház is állhatott. Műhelyeikből jó minőségű kézművesipari termékek: fonott kosarak, napon szárított díszes agyagedények, valamint különböző fémeszközök kerültek ki; ezek csereáruként is szolgáltak a szomszédos népekkel folytatott élénk kereskedelemben. Vallásos szemléletüket jól tükrözik azok a realisztikus ábrázolású szobrocskák és rituális temetkezési maszkok, amelyekben ősrégi mítoszok és hiedelmek öltenek testet. Napjaink emberének - ha kíváncsi a méridai indián folklór tárgyi emlékeire - nem a kicsiny hegyi falvakba, hanem a nagyvárosi múzeumokba kell ellátogatnia, mivel a térség bennszülött csoportjait mára könyörtelenül elnyelte a spanyol bevándorlók duzzadó árja. Az újvilág őslakóinak máig elhúzódó szomorú kálváriája kétségkívül Kolumbusz világraszóló utazásával vette kezdetét. A mindinkább kiteljesedő spanyol gyarmati politika alapjaiban rengette meg Latin-Amerika évezredeken át elszigetelten fejlődő indián közösségeit. A venezuelai bennszülött lakosság életére legnagyobb hatással Alonso de Hojeda 1499-es útja volt. A spanyol szerencselovag Dél-Amerika északi partja mentén vitorlázva, valahol a Guajiro-félsziget környékén egy csendes vizű lagúnára bukkant. A parton látott, ezernyi cölöpre épült palafitos-település, Kokiba az élénk fantáziájú andalúziai hidalgót az „Adria királynőjére” emlékeztette, ezért a falunak és az egész újonnan felfedezett területnek Venezuela, azaz a Velencécske nevet adta. Hojeda expedícióját újabbak követték. A hatalmas tömegben érkező te-Meleg ponchót viselő indián őslakók az Eszaki-Andokban (Korabeli metszet György Aladár: Amerika című könyvéből)

95