Fekete István - Mező Szilveszter (szerk.): Bolygónk színeváltozása. Ember és természet megbomlott harmóniája. Szemelvények Földünk nyolc vidékéről (Tiszaföldvár, 2003)
Mező Szilveszter: Földrajzi tanulmányúton a szappanoperák földjén, Venezuelában
A Nagy-Szavanna szigethegyeinek sorából magasan kiemelkedik a Venezuela, Guyana és Brazília hármas határán strázsáló Roraima-tepui. Mint valami bevehetetlen fellegvár, úgy magasodik roppant falaival a környező,ligetes szavanna fölé. Az őslakos pemón indiánok hiedelemvilágában szentbegy, ködfátyolba burkolózó ormán Kuin, a világ ősanyja lakozik. A jóságos istennő a legenda szerint mámorító hatású nedűvel és a szelek muzsikájával kedveskedik mindazoknak, akik meglátogatják őt égi magányában. A hegy neve a pemón Roroima (Irdatlan Zöldeskék) kifejezésből származik; ez az indián szó minden bizonnyal azokra az ijesztően meredek, helyenként túlhajló falakra utal, amelyek sokáig ellenálltak a tepuit ostromlók támadásainak. Míg Brazília vagy Guyana irányából szinte képtelenség feljutni a csúcsra, addig a venezuelai oldalon a természet segédkezet nyújt a Roraima titkait fürkésző embernek: a nyugati falon húzódó keskeny sziklarámpa „kaput nyit” Kuin istennő birodalmába. A Pakaraima-hegyvonulathoz tartozó tepui kopár csúcsán termetes kőobeliszk jelzi azt a helyet, ahol a három szomszédos ország határai egy pontban futnak össze. A Punto Triple néven ismert oszlopot 1931-ben állíttatta egy nemzetközi szervezet bizottsága. A körülbelül 16-17 kilométer hosszú, középső részén kissé elkeskenyedő táblahegy területének 85 százaléka Venezuelához tartozik, 10 százalék Guyana fennhatósága alatt áll, míg a fennmaradó 5 százalék Brazíliához került. Legmagasabb pontja a lapos „A Nagy-Szavannán minden út a Roraima-tepuira vezet... " (Fotó: Mező Szilveszter) 88
