Fekete István - Mező Szilveszter (szerk.): Bolygónk színeváltozása. Ember és természet megbomlott harmóniája. Szemelvények Földünk nyolc vidékéről (Tiszaföldvár, 2003)
Mező Szilveszter: Földrajzi tanulmányúton a szappanoperák földjén, Venezuelában
műkből felriasztott békés szárnyasok csakhamar észveszejtő rikoltozásba kezdtek, rekedtes hangjukat rémisztővé torzítva visszhangozták a barlangterem erősen tagolt falai. A fülsiketítő hangzavar mély nyomot hagyhatott a csajmákban, mert a fejük fölött cikázó madaraknak a guacháró, azaz lármás nevet adták. Az ornitológiái szakkönyvekben szuszók néven szereplő állat tudomá- • nyos elnevezése (Steatomis caripensis) Humboldttól származik. A „második Kolumbusz”-ként is emlegetett felfedező a hittérítők házában tüzetesen megvizsgálta és gondosan lerajzolta a Bonpland által lepuffantott, Európában addig jószerivel ismeretlen guachárókat. A kifejlett példányok hossza mintegy 48-55 centiméter, szárnyuk fesztávolsága pedig az 1 métert is meghaladja. A zsírfecskefélék (Steatomithidae) családjába tartozó szuszók tollazata gesztenyebama színű, amelyet a faroknál világosabb harántsávok és lándzsa alakú, gyöngyházfényű foltok tarkítanak. Szemük feltűnően nagy, az erősen görbült, széles csőr tövében pedig hosszú, bajuszszerű tapogatóserték ülnek. Elterjedési területük jócskán túlnyúlik Venezuela határain. Panama, Kolumbia, Ecuador, Bolívia, Brazília és a guyanai államok erdőségeiben szintén előfordulnak, de az észak-trinidadi Dunstan-barlangban is nagy számban fészkelnek. Venezuelában sem csak az említett üregben élnek guachárók: a Caracas környéki hegyekben, valamint az ország nyugati részén 5 ezer méter fölé magasodó Méridai-Kordillerákban is ismeretes néhány telepük. A legnépesebb madársereglettel azonban minden kétséget kizáróan a caripei barlangrendszer büszkélkedhet. A populáció létszáma nem állandó, az év során szabályosan ingadozik. A legszárazabb hónapokban: márciusban és áprilisban alig 7-8 ezerre csökken, a csapadékosabb időszakokban - augusztustól decemberig - 15 ezer, esetenként akár 18 ezer szuszók is rikácsolhat az óriási üregben. A madarak leginkább a barlang tágas előcsarnokát, a mintegy 750 méter hosszú Humboldt-termet népesítik be, a bejárattól távolabb, valamint a keskenyebb elágazásokban már alig hallható panaszos zajongásuk. A napközben lustálkodó, meglehetősen álmatag madarak az éj beálltával megélénkülnek, s az éhségtől hajtva elhagyják fülledt otthonukat. A pokoli A rejtélyes barlangi szárnyas egy XIX. századi grafikus szemével (1870-es kiadvány nyomán) 83
