Fekete István - Mező Szilveszter (szerk.): Bolygónk színeváltozása. Ember és természet megbomlott harmóniája. Szemelvények Földünk nyolc vidékéről (Tiszaföldvár, 2003)

Fekete István: A khmer krokodil könnyei

Az ország gazdasági élete a rizstermelők finoman szabályozott munkájára épült. Az összhang megbomlásával a birodalom alapjai inogtak meg. Az államhatalom meggyengülésével lehetetlenné vált a még meglévő emberi erőtartalékok feletti uralom, ami tovább sietette a rendszer bomlását.

Az angkori khmer állam hat évszázados fennállása alatt alaposan átformálta környezetét, különösen a Nagy Tavat övező területeket. A mindjobban kiterjedő intenzív mezőgazdaság az erdőségek nagyarányú irtásával járt együtt, melyet tetézett a növekvő számú lakosság tűzifa és építőanyag igénye. A nyári heves esőzések vize gyorsan lefolyt a csupasszá váló területeken, jelentősen felerősítve a talajeróziót, különösen a lejtős részeken. A hajdani erdőségek megkötötték a területre eső csapadékot, elősegítetve a víz mélybe szivárgását. Pusztulásukkal sok helyen a talajvízszint is alászállt. Emellett a kilúgzódás is felerősödött, csakúgy, mint a talajok tömörödése. A rizsföldeken sokfelé úgynevezett eketalpréteg képződött 10-20 centiméter mélyen, ami erősen csökkentette a termőképességet. Az erdőkkel együtt valószínűleg megritkultak a konvekciós eredetű záporok is, hiszen a gyorsan elvonuló vizek után szárazon maradó területek párolgása minimálisra csökkent. (A rizsföldek nagy részét pedig csak a nedves évszakban művelték, így ezek sem pótolhatták a levegő nedvességét.) A nap heve a szárazabb vidékeken felszínre (illetve a felszín közelébe) hozta a sóvegyületeket, ami helyenként meddővé tette a talajokat. A szárazabbra váló mikroklíma elősegítette a pusztító szavannatüzek elszaporodását is, tovább pusztítva a természetes növényzet még megmaradt foltjait. További problémákat okozhatott és okoz néha ma is a monszunesőzések késése, illetve túl korai elapadása, valamint az, hogy időnként egy mini száraz évszak is fellép június-július hónapokban. Kambodzsa síksági részén az éves csapadékátlag 1000 mm körül van, ami éppen csak elég a rizstermesztéshez. Az égi áldás akár kismértékű csökkenése is terméskieséshez vezethetett, ami alapjaiban rázhatta meg a 90%-ban agrámépességű országot, sőt még ma is komoly gondokat okoz, mert bár a világpiacon hozzá lehetne jutni a szükséges gabonához, a vészesen elszegényedett Kambodzsában hiányoznak ehhez a pénzügyi feltételek.

Ejtsünk néhány szót a közelmúlt és a jelen néhány jelentősebb mozzanatáról is. Az 1970-es években fellépett egy korábban alig ismert „társadalom reformer”, aki úgy gondolta, tudja a megoldást hazája égető gondjaira. Az illető egy Saloth Sár nevű asztalos volt, aki előbb Párizsban tanult, majd a maoista Kínában képezte tovább magát, hogy aztán új nevet választva immár Pol Pótként létrehozza a világtörténelem egyik legvisszataszítóbb rezsimjét. Az egész országot egy hatalmas kolhozzá kívánta fejleszteni. A városlakókat vidékre deportálták, aki ellenállt azt megölték, az értelmiséget szinte teljesen kiirtották. A rendszer végnapjaiban alig néhány tucat orvos maradt az egész országban. Gyakran már a szemüveg viselése elég volt ahhoz, hogy valakit

68