Fekete István - Mező Szilveszter (szerk.): Bolygónk színeváltozása. Ember és természet megbomlott harmóniája. Szemelvények Földünk nyolc vidékéről (Tiszaföldvár, 2003)

Fekete István: A khmer krokodil könnyei

A Maláj-félsziget esőerdeiben találkozhatunk olyan jórészt negroid vonásokat mutató ősi népcsoportokkal, akiket Orang Asliknak (helyi embernek) neveznek a többségben lévő malájok. Közülük néhány ezren még ma is az őserdőkből szerzik élelmüket vadászó-halászó-gyüjtögető életmódot folytatva. Laosz-Thaiföld-Burma északi erdőségeiben (de helyenként Indokína más területein is) égetéses-irtásos földművelést folytatnak az ott élő törzsek. Hat-nyolc év elteltével, mikor a talaj kiürül tovább vándorolnak s az irtványokon lassan újra összezárni a dzsungel. Ám a térség ember által hasznosított területei közül ma már az intenzíven művelt rizsföldek és egyéb haszonnövények táblái, ültetvényei foglalják el a legtöbb helyet. Ez az erősen elnagyolva vázolt trend egyben időrendi fejlődési sor is, melynek tagjai korszakonként váltották egymást, de mint láthattuk területileg némileg szeparálva egy időben is együtt éltek évezredeken át. Nem volt ez másképpen Kambodzsában sem, sőt a különféle gazdálkodási rendszerek ma is megtalálhatók az ország területén. Természetesen ezer évvel ezelőtt a mainál jóval nagyobb khmer államban ez még fokozottabban igaz volt.

A Kínából származó nemesített rizsfajták térnyerése 5-6 ezer évvel ezelőttre tehető. Ezzel párhuzamosan háziasították a bivalyt (ma is népszerű, hiszen olcsóbb és nedves területeken hatékonyabb, mint a könnyen meghibásodó gépek), majd később a; elefántot is. Kiterjedt a szántóművelés, emiatt megnőtt a népesség, 3-4 ezer évvel ezelőtt megjelent a fémipar is, előbb a

Vízikerék a Siem Reap-folyón (Fotó: Fekete István)

63