Fekete István - Mező Szilveszter (szerk.): Bolygónk színeváltozása. Ember és természet megbomlott harmóniája. Szemelvények Földünk nyolc vidékéről (Tiszaföldvár, 2003)

Fekete István: A khmer krokodil könnyei

közvetlenül a vízen illetve a vízből élnek, a járvány veszély is mindennapos gonddá vált.

Felismerve a terület természeti értékeit és a súlyosbodó gondokat, a tó bizonyos részeit Bioszféra Rezervátummá nyilvánitották, illetve felvették az UNESCO „Man and Biosphere” programjába. Nemzetközi szervezetek sok millió dolláros adományokkal támogatják a helyi természetvédelmet, mely egyik fő céljának tekinti a lakosság megfelelő tájékoztatását egyfajta jó értelemben vett tulajdonosi érzés meghonosítását. A meggyőzés csak akkor sikerülhet, ha a tóvidék lakossága saját zsebén keresztül is tapasztalja a természeti kincsek megóvósának pozitiv hatásait. Ennek legjobb, sőt talán egyetlen járható útja, ha az ökoturizmus bevételeit megosztják a helyi közösségekkel.

Az ország jelenlegi gazdasági, társadalmi képe és mindezekkel szoros összefüggésben környezeti állapota hosszú fejlődés eredménye. Ennek a több évezredes folyamatnak a külvilágot legjobban érdeklő része kétségkívül az angkori kultúra tündöklésének századaihoz kötődik. Természetesen ez sem a semmiből keletkezett. Délkelet-Ázsia tájait járva a nagy összefüggéseket fürkésző néprajzkutatót, szociológust vagy társadalomföldrajzost talán az ejti leginkább ámulatba, hogy még ma is (bár kétségkívül mindjobban pusztuló formában) fellelhetők azok a társadalomfejlődési lépcsőfokok, melyek a térség (sőt, bizonyos értelemben az emberiség) kulturális evolúciója folyamán kialakultak.

Irtásos-égetéses művelést folytató lishu közösség Indokína északi részén (Fotó: Fekete István)

62