Fekete István - Mező Szilveszter (szerk.): Bolygónk színeváltozása. Ember és természet megbomlott harmóniája. Szemelvények Földünk nyolc vidékéről (Tiszaföldvár, 2003)

Fekete István: A khmer krokodil könnyei

Faszárítók a Tonle Sápon (Fotó: Fekete István)

Homolopsis buccata ízletes húsa, illetve bőre miatt keresett. Nem tudni, hogy a fogások tömegessé válása miatt mikor omlanak össze az itteni vízikígyófajok populációi. Egyelőre még állják a pusztító rohamot, igaz nagyobb arányú gyűjtésük csupán néhány éve folyik.

A tó legnagyobb tömegben előforduló gerinces állatai a halak. Két csoportba sorolhatjuk őket. Az egyik az úgynevezett „Fehér Halak”-é, fő jellemzőjük az évszakos vándorlás. A Mekongban ívnak és a nedves évszakban úsznak fel a Nagy Tóba. Az ún. „Fekete Halak” ezzel szemben egész évben a tóban maradnak. A száraz évszak számukra is kedvezőtlen. A visszahúzódó sekély, s ezért alaposan felmelegedő oxigénszegény víz miatt kénytelenek különböző praktikákat bevetni a túlélés érdekében: képesek belélegezni és hasznosítani a légköri levegőt, erősebb melluszonyaik segítségével lassan előre jutni a szárazra kerülő aljzaton, és ha már semmi más nem segít - mélyen beásva magukat az iszapba - kihúzni a következő nagyobb esőzésig.

Kambodzsa lakossága fehérje szükségletének 50 %-át a Nagy Tó halaiból nyeri. Nem csoda hát, hogy az ottani halállomány rendkívül fontos szerepet tölt be az ország életében. Az évi mintegy 200 ezer tonnás fogás szilárd alapot biztosít ehhez. Az ország pénzegysége a riel is egy halfajról, a Tonle Sap-folyó leggyakoribb haláról (Henicorhynchus siamensis) kapta a nevét, mely a nedves évszakban az elárasztott területeken tartózkodik, majd az októberben meginduló apadáskor visszatér a folyókba. A korábbi időkben

59