Fekete István - Mező Szilveszter (szerk.): Bolygónk színeváltozása. Ember és természet megbomlott harmóniája. Szemelvények Földünk nyolc vidékéről (Tiszaföldvár, 2003)

Fekete István: A khmer krokodil könnyei

A Tonle Sap vízszint-ingadozási térképe Étienne Delattre nyomán (Szerk.: Túri Zoltán)

Miként a bevezetőben már utaltam rá, egy jól szabályozott, természetes rendszerről van szó, melynek léte százezrek életét befolyásolta és befolyásolja ma is. A Mekong árvizei nyújtanak alapot működéséhez, melyek hatására a Tonle Sáp (Nagy Tó) vize csakugyan nagyra nő: 2500-2700 km2-ről 10-12,5 ezer km2-re (azaz húsz balatonnyi méretűre). A tavat a Tonle Sapfolyó fűzi a Mekonghoz, ám annak júniustól beérkező árvizei megfordítják a Tonle Sáp folyásirányát, mely visszaduzzadva lassan megemeli a Nagy Tó vizét is, melynek szintje a szeptemberi tetőzés időszakára 8-10 métert nő, míg térfogata 70-szeresére emelkedik. Október-november folyamán megindul az apadás, ettől kezdve a Tonle Sáp táplálja a Mekongot. A tó vize februármárcius hónapokban éri el a mélypontját, ilyenkor átlagos mélysége 1-2 m-re csökken.

Nem csupán a Mekong árja duzzasztja a Nagy Tó vizét, de a monszunesők által áztatott vidék folyói is ide ömlenek - közel magyarországnyi területről. Mindez együtt magyarázza a tó szinte hihetetlen mértékű gyarapodását. A csapadék eloszlása igen egyenlőtlen, a nyári monszun időszakában lehullik az éves hozam 80-90%-a. Mennyisége a síkság területén 750-1500 mm között változik, ám a hegyvidékek eső felőli oldalán akár 2000 mm fölötti

54