Fekete István - Mező Szilveszter (szerk.): Bolygónk színeváltozása. Ember és természet megbomlott harmóniája. Szemelvények Földünk nyolc vidékéről (Tiszaföldvár, 2003)

Fekete István: A khmer krokodil könnyei

Kambodzsa átnézeti térképe (Szerk.: Szabó Gergely)

A terület földtörténeti múltja igen messzire vezethető vissza. Az alapként szolgáló ősi kristályos masszívumra (Kambodzsai-pajzs) az idők folyamán számos üledékréteg települt, maradványaik viszonylag bolygatatlanul, nagyjából vízszintes helyzetben ma is fellelhetők. A sort a karbon, illetve perm korból származó mészkövek nyitják, megteremtve ezzel a medence jellegű alföld óidei alapzatát. A középidő szárazföldi üledékei a területet északról, valamint délről határoló Dangrek-, és Kardamon (Kravanh)-hegység homokköveiben érhetők tetten. Az északi hegyvidék jóval alacsonyabb, 600-700 méternél sehol sem emelkedik magasabbra, ennek ellenére meredek déli lejtői éles határát adják a síkságnak, jól elválasztva az északabbra fekvő Khoratfennsíktól. A Kardamon-hegység jóval magasabb, és kőzettanilag is sokkal változatosabb. A központi vonulattól északabbra magasodik a síkság fölé az ország legmagasabb pontját hordozó Aurai-hegy 1813 méter magasba szökő gránittömege. Jóval kisebb méretben ugyan, de ezen kivül is számos, helyiek által „phom”-nak nevezett szigethegy döfi át az alluvium összleteit. A színes

52