Fekete István - Mező Szilveszter (szerk.): Bolygónk színeváltozása. Ember és természet megbomlott harmóniája. Szemelvények Földünk nyolc vidékéről (Tiszaföldvár, 2003)
Fekete István: Hová tűntél Nabatea?
sziromféléket tartják errefelé, melyek közül az Iris ioessicola a sivatag északi, löszös talajú tájain őshonos. Egy másik faj - az Iris marioe - az előzővel szemben a Negev belsőbb területein és a Sínai-félszigeten él, és jobbára a megkötött homokfelszíneken díszük. A szélsőséges éghajlati adottságokkal rendelkező területek ökoszisztémái - így a sivatagoké is - igen sérülékenyek és csak nagyon lassan regenerálódnak. A mezőgazdálkodás főleg a vízzel jobban ellátott területekre terjed ki, emiatt éppen a fajokban leggazdagabb társulások szorulnak vissza. A kevéssé előnyös területeket a nomád pásztorok hasznosítják. Itt a túllegeltetés okozhat jóvátehetetlen károkat. A fogyatkozó növényzetet az éhes haszonállatok gyakran gyökerestől kitépik, a csupasszá váló felszínen pedig felgyorsul az erózió. A folyamatos taposás miatt a legelőterületek felszíne porosodik, illetve vízzáróvá tömörödhet, míg a lazább, nagyobb szemcseméretű talajok esetén mozgásba lendül a homok. Az élelemforrások beszűkülése természetesen a vadon élő állatok populációira is negatív hatással van. Éppen ezért nagyon fontos, hogy szabályozzák a területen tartott juhok, kecskék, illetve tevék létszámát. Ennek a hatásai szembeötlőek. Jól példázzák ezt a térségről készített műholdfelvételek. Az izraeli oldalon - ahol szigorúan maximalizálják - sőt helyenként tiltják - a legeltetést, sokkal „dúsabb” a vegetáció, mint a szomszédos egyiptomi területeken, ahol ez nem történik meg, vagy legalábbis nem elég hatékonyan. Persze az is igaz, hogy a két ország anyagi kondíciói sem azonosak, s az eredményesebb természetvédelem gyakran a gazdagabb országok luxusa. A Negev vidékén a lőfegyverek elterjedése is komoly problémákat okozott. (Természetesen máshol is, ám itt a sivatag viszonylag kicsiny területe miatt eleve kisebb populációi éltek a nagyobb testű állatoknak, így ezek jóval könnyebben kipusztulhattak.) Ez a sors várt például a struccra, a félszamarakhoz tartozó onagerre (Equus hemionis onager), vagy a passzánra (Oryx gazella). Az 1960-as évektől kezdődően Izraelben számos természetvédelmi projektet indítottak el, melyek eredményként újraéledt a sivatag vadvilága. Az egyik program a térségből kihalt fajok újratelepítését tűzte zászlajára, vagy ha ez nem lehetséges, azok legközebbi rokonait próbálják ismét elterjeszteni. A visszaszoktatást a Hai-Bar vadvédelmi területen végzik. Egy csapat onagert már szabadon engedtek a Makhtes Ramon területén, a legendás unikomissal (egyszarvúval) azonosított passzánok szintén újra megjelentek néhány védettebb helyen. A zsákmány csapáit kutató leopárdok is visszahódították a Negev sziklásabb vidékeit. Előfordulnak a Makhtes Ramonban, a Zin-völgy környékén, illetve a Holt-tengert övező területeken. Hogy e vidék ősi lakóiról van szó, azt a Biblia leírásai is bizonyítják. Az Ószövetségben hét, az Újszövetségben egy alkalommal említik. Érdekes kérdés, hogy honnan ered a számbeli különbség: 43
