Fekete István - Mező Szilveszter (szerk.): Bolygónk színeváltozása. Ember és természet megbomlott harmóniája. Szemelvények Földünk nyolc vidékéről (Tiszaföldvár, 2003)
Fekete István: Hová tűntél Nabatea?
mos közel-keleti kultúrában a halál, a pusztulás, a gonosz megtestesülésének szimbóluma volt. Mégis ami a legtanulságosabb, hogy a természet saját pusztító princípiumát, a holocén korban felerősödő eróziót is sikerült mérsékelniük egy fenntartható mezőgazdálkodást kialakítva, mely öt évszázadon át éltetett viszonylag nagyszámú népességet. írásomban főleg a Negev-sivataggal foglalkozom, annak ellenére, hogy a nabateusok jóval nagyobb területet uraltak fénykorukban: a Sínai-félsziget északkeleti tájait, a mai Jordánia nagy részét, sőt Szíria déli vidékeit is. Magterületük azonban a Negev-sivatagra és annak szükebb környezetére korlátozódott. A Negev név bibliai eredetre utal. Jelentése - „déli irányban”- azt fejezi ki, hogy a termékeny északi tájaktól, az „ígéret Földjétől” délre foglal helyet. Jóllehet az ószövetségi szövegekben többször is megemlítik, sőt a pátriárkák éltek is itt egy ideig, ennek ellenére a zsidó törzsek jobbára csak az északi peremvidékeit szállták meg. A nagyjából 12 ezer km2 területű sivatagot kelet felől az Araba-völgy választja el a jordániai hegyvidéktől, míg északról a Holt -tenger déli végétől Be’er Sheván át a Földközi-tengerig futó vonal határolja. Nyugati elvégződése kevéssé egyértelmű, helyenként átnyúlik Egyiptom területére, de nagyjából a mai államhatáron húzódik. A Negev viszonylagos kicsinysége ellenére a felszínformák változtos sokszínűségével dicsekedhet. Széles folyóhátak, teraszok, szűk kanyonok, sivatagi táblahegyek, törmelékkúpok, pediment felszínek, homokdűnék, kavicssivatagok, kietlen sziklafelszínek mozaikos összevisszaságban hintik be felszínét. A sivatag tekintélyes részét hegyvidéki területek uralják, színes kőzettani palettát felvonultatva. Északon és a központi területeken a kréta, illetve óharmadkori üledékek jutnak a legjelentősebb szerephez, míg délen már megjelennek a Gondwana ősi prekambriumi kőzetei is. Előfordulnak vörös és szürke gránitok, homokkövek és különféle mészkövek is, tarkítva konglomerátumos kőzetekkel és egyéb, zömmel fiatal üledékekkel. A legérdekesebb felszíni formák talán a makhtesek. A szó a héber nyelvben mozsarat jelent, utalva a különös alakzat küllemére. Sokan eróziós kráternek tekintik a magas falakkal határolt, zárt, üstszerű kép-40 Makhtes Ramon 450 méter magas kráterpereme (Fotó: Fekete István)
