Fekete István - Mező Szilveszter (szerk.): Bolygónk színeváltozása. Ember és természet megbomlott harmóniája. Szemelvények Földünk nyolc vidékéről (Tiszaföldvár, 2003)

Szabó Gergely: Lipari-szigetek Európa fortyogó zuga

labb képződmény, a Nagy Kráter válik uralkodóvá, oldalát hatalmas csuszamlások és esővájta árkok, barrankók szabdalják. Ha valaki nem lenne tisztában a környék keletkezésének körülményeivel, a sziget már egész nagy távolságból tudatja a közeledő látogatóval, hogy itt a Föld belső erői még manapság sem pihennek: a kénvegyületek jellegzetes, záptojásra emlékeztető bűze semmivel sem keverhető össze.

A szigetre lépve egy egészen új jelenséggel szembesülhetünk, főként nyáron: hatalmas tömeg van! A jelenség az egész szigetvilágra jellemző, ezért érdemes néhány szót szólni az okokról. A XIX. századig a területen élők létalapját a szigetek körüli tenger halbősége, valamint a szőlő- és gyümölcstermesztés adta. A század végétől az egyre fejlődő észak-olaszországi területekkel szemben a déli régió lemaradása egyre erőteljesebb lett, a XX. század hajnalán ezért tömegesen vándorolt ki a népesség, főként az Amerikai Egyesült Államokba. Szicília és a szigetvilág az 1950-es évekig a legelmaradottabb tartománynak számított. Ekkortól viszont jelentős változások indultak meg, először a kormány ipartelepítése nyomán (ez gyakorlatilag csak Szicília szigetét érintette), majd az 1970-es évektől a turizmus fellendülése révén. Az elhagyott halászfalvak házai közül egyre többet vásároltak meg, hogy új gazdáik nyaranta elmenekülhessenek a civilizáció elől. A látogatók száma napjainkra olyan mértékben megnőtt, hogy a nyári főszezon idején a

A híres Nagy Kráter Vulcano szigetén (Fotó: Szabó Gergely)

28