Fekete István - Mező Szilveszter (szerk.): Bolygónk színeváltozása. Ember és természet megbomlott harmóniája. Szemelvények Földünk nyolc vidékéről (Tiszaföldvár, 2003)

Mező Szilveszter: Tiszazug - egy alföldi kistáj a víz és az ember szorításában

Egy elfeledett vízivilág a Tiszazug szívében: a Csépai-fertő

A Tiszazug déli részén található Csépai-fertő egyike a térség azon kevés területének, mely dacolva az idővel és az emberi civilizáció mindent felemésztő árjával, még manapság, a harmadik évezred elején is képes felidézni bennünk a hajdanvolt alföldi vízivilág egyre ritkábban átélhető vadromantikus hangulatát.

Ha meg akarjuk érteni ennek a maga nemében egyedülálló természeti jelenségnek a keletkezését, a környékbeli folyók kétségkívül meghatározó szerepén túl nem szabad elfelejtkeznünk a szelek tájformáló tevékenységéről sem. A Csépai-fertő egyidejűleg viseli magán a víz és a szél felszínalakító munkájának nyomait. Az uralkodó, többnyire északias irányú erős légáramlatok a vidék több pontján is kisebb-nagyobb szélbarázdákat, illetve deflációs mélyedéseket vájtak a puha, többnyire homokos felszínbe. Egy ilyen szél által kimélyített hatalmas „gödörben” alakult ki a CsépaiTfertő közel 68 hektáros lefolyástalan területe is, melyet nemcsak jelentős kiterjedése, de viszonylag nagy mélysége is megkülönbözteti a környék - genezisét tekintve hasonló —, ám csak csökevényesen kialakult rokon formáitól. A deflációs mélyedések kifejlődését a gyér természetes vegetáció, valamint a különböző, ember által meghonosított kultúrnövények védő hatása mellett jelentős mértékben gátolja a térségben általánosan tapasztalható magas talajvízállás is. Amint a fokozatos anyagelhordás következtében a süppedék alja eléri a legfelső vízzáró réteg fölött felhalmozódott víz szintjét, a talaj átnedvesedik, a mélye- A Fertő és környéke egy 1897-ben készült térképen

137