Fekete István - Mező Szilveszter (szerk.): Bolygónk színeváltozása. Ember és természet megbomlott harmóniája. Szemelvények Földünk nyolc vidékéről (Tiszaföldvár, 2003)

Dávid Lóránt - Kangúr Tibor - Listár Dániel: Az oikumené határán: Izland

Két kontinens határmezsgyéjén

A szigetország domborzata erősen tagolt, felszíne gyakorta heves vulkáni folyamatok színtere. A partvonal hossza 4970 kilométer. Izland 60%-a 400 méternél magasabb, hegyekkel szabdalt táj, míg 10%-a valódi síkság, főleg parti alföld. A sziget legmagasabb pontja a Hvannadalshnúkur 2119 méterrel magasodik a tenger szintje fölé. A leghosszabb folyó a Thjórsa, mely 230 kilométert tesz meg az eredetétől az Atlanti-óceánig, a legnagyobb tavat pedig Thingsvallavatnnak hívják, területe 85 km2-t fed le.

A szárazulat csaknem tisztán újidei vulkáni képdőzményekből áll. Az Észak-atlanti-hátság legmagasabbra nyúló szakaszaként kapaszkodik fel a többezer méter mélyen fekvő óceáni aljzatról a felszínig, hogy onnan még további 2 ezer métert nőve a felhők közé fúrja sötétlő ormait. A hátság többi részével együtt Európa és Amerika geológiai határát jelöli ki, holott minkettő partvonalától sokszáz kilométerre fekszik. Többezer méter vastag harmadidőszaki bazalttömege északnyugaton és keleten is felszínen van; az összletek vastagsága csaknem 6000 méter. (A sziget legidősebb kőzetei alig 15-16 millió éve keletkeztek.) Vulkáni tevékenység mind a mai napig zajlik a térségben, ezért a sziget területe jelenleg is növekszik. A déli parttól nem messze emelkedő Surtsey-sziget 1963-ban született a tévékamerák előtt.

Az izlandi Thingvellir Nemzeti Park (Fotó: dr. Dávid Lóránt)

116