Fekete István - Mező Szilveszter (szerk.): Bolygónk színeváltozása. Ember és természet megbomlott harmóniája. Szemelvények Földünk nyolc vidékéről (Tiszaföldvár, 2003)

Kovács András Donát: Grand kanyon - "A hely, amelyet mindenkinek látni kell"

ellenére tántoríthatatlan volt a „lehetetlen vállalkozás” véghezvitelében. Ő maga így ír naplójába, miután első csónakjuk három hét után darabokra tört: „Alig egy hónapra való élelmünk maradt, a cukrot elvitte a viz, a lisztet át kellett rostálnunk. A szalonna egy része kiszáradt, a másik fele megromlott. Ki tudja, milyen út áll előttünk, hisz a folyó ismeretlen. Nem tudjuk, milyen vízesések jönnek, milyen sziklák keresztezik utunkat. Társaim ugyanolyan vidámnak tűnnek, mint az út kezdetén, de tréfáik már inkább elkeseredettek, komorak. ” Később így folytatja: „Magasan a fejünk felett vízesések fakadnak, a sziklák olyanok, mintha drágakővel rakták volna ki őket. Lefelé a szoros sötét és szűk, falait szirtek tagolják. Ebben a mélységben száguldunk tova az őrülten rohanó folyón. A csónakok szinte irányithatatlanok. ” Powell vállalkozása valóban vakmerőség volt, hiszen még ma, a sokszorosan kipróbált gumicsónakok segítségével is nagy merészség és tapasztalat kell a folyón való leereszkedéshez. Powell 1600 km-t tett meg a folyón. Nemzeti hőssé válása után sem maradt azonban tétlen, élete végéig küzdött a kanyon átgondolatlan beépítése ellen, és előre megjósolta a gátak építésével járó kockázatokat, valamint a térség jövőben jelentkező vízellátási gondjait.

A XX. század elején a kanyont természetjárók vették „birtokukba”. Az idevezető első vasútvonalat 1901-ben nyitották meg. Sorsszerű és ironikus,

A vasút ma az exkluzív szolgáltatások közé tartozik. Az első utasokat szállító szerelvény a 282-es lokomotívval 1901. szeptember 17-én. [Forrás: GCNP 2435 (Stewart A., Grand Canyon-Window of Time)]

Ill