Fekete István - Mező Szilveszter (szerk.): Bolygónk színeváltozása. Ember és természet megbomlott harmóniája. Szemelvények Földünk nyolc vidékéről (Tiszaföldvár, 2003)
Kovács András Donát: Grand kanyon - "A hely, amelyet mindenkinek látni kell"
Az állatfajok változatosságánál jóval szembetűnőbb a növényvilág kanyonon belüli elterjedésének övezetes jellege. Elsőként a térséget kutató biológus, Clinton Hart Merriam írta le a XIX. század végén az egyes magassági szintekre jellemző növénytársulásokat. A fenyvesek, a szárazságtűrő növényzettel tarkított sivatagi felszínek és a folyó menti fás-bokros társulások a legnagyobb kiterjedésű élőhelyek, melyek egymást váltják a tengerszint feletti magasság és a sajátos mikroklimatikus körülmények függvényében. Több mint 1500 faj honos a térségben. A sziklákon megkapaszkodó növények élénk színükkel tavasztól őszig virágba borítva díszítik a párkányokat. Gyakoriak a kaktuszok és az életükben csak egyszer virágzó agavék. A yukkák ezzel ellentétben minden évben kinyílnak, belőlük a hopi indiánok gyógyszert, szappant, kötözőanyagot, ételeikhez pedig szószokat készítettek. A kanyon éghajlata is szélsőségesen változó. Általánosan érvényes szabály, hogy a peremektől lefelé tartva nő a hőmérséklet. A Colorado völgyében gyakori a 35-40 °C-os hőség, mely alaposan igénybe veszi a túrázók szervezetét, s aki nem gondoskodik kellő mennyiségű ivóvízről, könnyen hőgutát kaphat a rekkenő melegben. Az időjárás meglepetései közé tartozik a télen és kora tavasszal lehulló hó, mely újabb színekkel és árnyalatokkal gazdagítja a tájképet. Különösen az északi oldalon gyakoriak a nyári jégzáporok, melyik egyik percről a másikra váltják fel a verőfényes délelőtti órákat. Az 1500-2000 méter feletti magasságban fekvő területeken ugyan a melegtől nem kell tartanunk, de az erős napsütés ellen nem árt védekeznünk, s célszerű kalapot vagy esőkabátot is magunkkal vinni. A hirtelen jövő vihar elől nehéz menedéket találni, így a ránkszakadó „égi áldás” nyakunkba zúdítva a galambtojás nagyságú jégszemeket, kellemetlen meglepetést okozhat. Emberek a kanyonban - a saruban vándorló nomád vadászoktól a felfedezőkön át a völgyzáró gátak megalkotóiig Az utolsó jégkorszak idején - körülbelül 11 ezer évvel ezelőtt - nomád vadászok vándoroltak át Arizona északi területén. Kissé bizarr, de a kanyon első felfedezőinek maradványaira az általuk üldözött mammutok, hegyi kecskék, őstulkok csontjai között bukkantak a kutatók. Egyes vélekedések szerint a jégkorszak néhány nagytestű emlősének eltűnése a változó éghajlat mellett a korai vadásztársadalmak „számlájára” írható. Ha ez igaz, ez volt az emberiség első komolyabb természet-átalakító tevékenysége. Az eljegesedést követő 108
