Fekete István - Mező Szilveszter (szerk.): Bolygónk színeváltozása. Ember és természet megbomlott harmóniája. Szemelvények Földünk nyolc vidékéről (Tiszaföldvár, 2003)

Novák Tibor József: A teutoburgi-erdőtől az Északi-tengerig a Hunte és az Ems között

tőzeglápok

szálközetek, (uralkodóan mezozoikum) középhegységi domborzattal (>100 m tszf.)

_________________I

végmorénasáncok (Saale jégkorszak, drente glaciális, rehburgi fázis)

~1 fenékmoréna (túlnyomóan homok) Geest

A pleisztocén jégárak végmorénasáncai az Ems és a Weser közti síkságon [HARTUNG, W. (1971): Die erdgeschichtliche Entwicklung des oldenburgischostfriesischen Küstenraums, In: Oldenburg und der ordwesten, Westfälische Geographische Studien 25., Münster, p. 64. (Szerk.: Noväk Tibor József)]

gedésekor, a talaj jégékhálózatának összeomlása következtében keletkezett úgynevezett álász tó. A tó egésze természetvédelmi terület, a környezetéből érkező tápanyagdús vizeket a tavat körülvevő övcsatorna segítségével igyekeznek felfogni.

Tovább haladva északnak a glaciális sorozat jellegzetes tagjait találjuk. A legutolsó eljegesedéskor a szárazföldi jégtakaró ezt a területet már nem érte el, így a formák leginkább az utolsó előtti eljegesedés idejéről, mintegy 220 ezer évvel ezelőttről származnak. A hosszú ideig itt veszteglő jégtakaró az általa szállított törmelékből végmorénasáncokat halmozott fel. A Dammer Berge és az Ankumer (vagy: Fürstenauer) Berge 120-130 méter tengerszint feletti magasságban lévő végmorénáit a drente glaciális (riss I) idején tartósan itt húzódó jégperem alakította ki. Az erdővel borított morénasáncok szántóföldi környezetükből mintegy 40-70 méterre emelkednek ki. A peremükön olvadékvíz formálta homoklepleket találunk, majd észak felé a fenékmoréna területére érünk. Ez már a geest.

9