Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)
Szikszai Mihály: Tiszaföldvár története 1876-1993
Az emlékmű eltávolítása után Hegyi Teréz tanuló felolvasta a diákság 12 pontos követelését. Édesapja, Hegyi Ferenc pedig Petőfi-verseket szavalt az emlékmű helyén. A tömeg közül többen Strasszer Árpád fényképészt kívánták vezetőnek. Kocsis Gyula elment kocsijával Strasszerért, de mire visszaértek, megváltozott az emberek véleménye. Egyesek azt követelték, álljon az élre, de többen ellenezték, mivel párttitkár volt egy időben. A tömeg ezután két részre oszlott. Egyik részük a cipőgyáriakkal Cibakházára ment. A másik csoport elindult a rendőrség irányába. Fegyelmezetten, a Kossuth-nótát énekelve haladtak végig a község főutcáján. Útközben az MDP épületét is betörték és az ott talált vörös zászlókat és drapériákat elégették. Leverték a községben található vörös csillagokat és Rákosi-címereket. A községi tanács épületénél Hegyi Teréz a mikrofonba újra beolvasta a diákok 12 pontos követelését. Időközben visszaérkeztek a gépkocsik Cibakházáról, ezután többen elindultak Szolnokra, támogatni az ottani felkelőket. A megyeszékhelyen már teljes volt a forradalmi hangulat. A népharag először itt is a gyűlölt rendszer jelképei ellen irányult. így került sor a szovjet emlékmüvek ledöntésére, amelyben az odaérkezett tiszafoldvári forradalmárok is részt vettek. Ezután a megyei tanács épületéhez vonultak, ahol Pataki Zsigmond felvette a kapcsolatot a szolnoki forradalmi tanács képviselőivel és kérte, hogy ismertessék az ifjúság követelését. Hegyi Teréz ismét felolvasta a 12 pontot. A tiszaföldváriak délután tértek vissza Szolnokról. A faluban eközben felgyorsultak az események. A községi párttitkár telefonon a megyei tanácstól kért tanácsot, akik javasolták a forradalmi tanács megalakítását a Hazafias Népfront kezdeményezésével. Délután 3 óra táján Fürj József a tanácsháza mikrofonján keresztül felhívta a lakosságot, hogy 4 órakor nagygyűlést tartanak, ahol megválasztják a községi forradalmi tanácsot. A megjelölt időpontban több mint 200 ember gyűlt össze a tanácsháza előtt. Szabó Péter felhívást intézett az egybegyűltekhez és javasolta a közigazgatás átszervezését. 1956. október 26-án este a tiszafoldvári tanácsháza előtt tartott nagygyűlés után a résztvevők a rendőrőrs épületéhez vonultak és a rendőröktől a nemzetőrök felszereléséhez fegyvert követeltek. Ezután a helyszínen megválasztották a nemzetőrséget. A nemzetőröket karabélyokkal szerelték fel és a rendőrökkel közös járőri szolgálatra osztották be őket. 7 0 A Nemzetőrség parancsnoka Gajdos János lett, helyettese Petrovics Mihály. Az őrség tagjai Jován Mihály, Szudi Sándor, Takács Mihály, Nagy József, Papp István, Hanó János, Papp Elek, Török Károly, Debreczeni Imre, Csuth György, Mári Sándor, Perjési Gábor, Magna Imre, Vlaszák István, Hegedűs István, Jován László lettek. Október 27-én megalakították a jelölőbizottságot, amelybe az időközben újjászerveződő pártok 2-2 küldöttet delegáltak. így képviseltette magát a kisgazdapárt, a parasztpárt, a szociáldemokrata párt és az MDP. Az utóbbi jelenléte heves tiltakozást váltott ki, mivel az MDP a forradalom napjaiban gyakorlatilag megszűnt. Végül mégis beleegyeztek, hogy a kommunisták is részt vegyenek a jelölőbizottságban. A megválasztásra kerülők névsorát a délután megtartott nagygyűlés elé terjesztették. A jelölő bizottság javaslatára a forradalmi tanácsnak a következő tisztségviselőit választották meg: elnök Varga Jenő (régen ő volt a községi jegyző) parasztpárti, elnökhelyettes Szabó Péter (a koalíciós időkben az NPP vezetője), titkár Bucsi Kálmán (kisgazdapárt). A Forradalmi Tanács tagjai Rácz Ferenc, ifj. Kávási Gyula, Bucsi Zsigmond, Szabó József, Szini Béla, Hegyi Teréz, Zs. Tóth Ferenc, iíj. Dobrosi Károly, dr. Varga Lajos, Tálas József, Deli István, Fekécs Benjámin, Enyedi József, Kosalkó Sándor, ifj. Gajdos János, Gazdag Károly és Sz. Kávási István lettek. A Tiszafoldvári Forradalmi Tanács naponta ülésezett. Tagjai még november 4-én - a szovjet támadás megindulása után - is helyükön maradtak és folytatták a község ügyeinek 70 Cseh Géza: 1956-os forradalom jellegzetességei Szolnok megyében (Kézirat) 102
