Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)

Bagi Gábor: Tiszaföldvár története a honfoglalástól 1876-ig

A helyi igazgatás a polgáriasodásnak megfelően folyamatosan változott. 1861-ben készült el az első községi költségvetés, és szabályozták az elöljáróság fizetését is. A bírónak, törvénybírónak és perceptornak 50-50, az 5 esküdtnek 25 forintot állapítottak meg. A kiadás 2787, a bevétel 454 forintot tett ki, így a különbözetet községi pótadó formájában vetették ki. 1864-ben a kiadás 2129 forintra csökkent, a bevétel pedig 818-ra nőtt. 1872-től rendszeresítették a másodjegyzői állást, és ekkor pallójárdákat is építettek. A közbirtokosság 1866-1870 közt eladta a közös uradalmi, mérnöki, vendéglői, orvosi, hadnagyi, mészárszéki, csárdai, révi földeket 38.112 forintért, a falu pedig új telket adott a két egyház papjának, tanítóinak, a községnek, bírónak és a jegyzőnek. Egy egész telekhez 44 hold szántót és 30 hold legelőt mértek, de ezt sokáig egyben használták.

4

y A feltárt, kutatható források alapján ennyi az, amit a település történetéről pillanatnyilag elmondhatunk. Remélhetőleg az elkövetkező években Földvárra vonatkozóan újabb adatok válnak majd ismertté, és a fehér foltok száma is mindinkább csökkenni fog.

M

I 49 Vargha Z. i. m. 143-191. 50 A Molnár Erik által szerkesztett, 1964-ben megjelent Magyarország története c. munka első kötetében a 410. lapon közli az 1809-es földvári robotkönyv egyik oldalát, mely a 621. oldal szerint az MTA Kézirattárában található. Erre Gyevnár László hívta fel a figyelmemet, akinek sokirányú segítségét ezúton is köszönöm. Sajnos ez a katalógusokban nem szerepel, sőt más sem. Bartók János ugyanis 198l-es munkájában hivatkozik a Podmaniczkyak 371 oldalas, 1719-1734 közötti számadáskönyvére a Kézirattár K 21/1975 iktatószáma alatt. Mint kiderült, ez az 1975-ben vásárolt anyag 2001 októberében még nem feldolgozott, és nem kutatható. További adatokat a Podmaniczkyakkal rokon családok, és a Heves Megyei Levéltár anyagának szisztematikus feltárása hozhat, ami azonban több hónapos munka. A tanulmány illusztrálásához a megadott irodalom mellett felhasználtuk Garas Klára: A XVIII. századi magyar festészet. Budapest, 1955. munkáját. Néhány közlésre érdemes fotó található még Varga Zoltán már említett kéziratának mellékletei között (MTA Kézirattár, Ms 10319.), illetve a Magyar Nemzeti Galéria XVIII. századi gyűjteményében. (E kötet végső munkálatai idején jelent meg Sugár István: Az Egri Káptalani Hiteleshely nógrádi vonatkozású iratainak regesztái 1378-1700. Salgótarján, 2001. c. munkája, melynek három XVII. századi földvári adatát már nem volt lehetőség ellenőrizni, és a tanulmányba illeszteni.) 77