Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)

Bagi Gábor: Tiszaföldvár története a honfoglalástól 1876-ig

Az önkényuralom és kiegyezés kora 1845-től a jobbágyfelszabadítás és a tagosítások rögzített határú szabad paraszti birtokok kialakulását eredményezték. Rohamos fejlődésnek indult a szántóföldi müvelés, megindult a tanyás gazdálkodásra való áttérés. A szántók területe gyorsan növekedett, a század közepére már meghaladta a határ felét. A korszerű gazdasági eszközöket is mind többen alkalmazták. Nőtt a kataszteri tiszta jövedelem, mely 1854-ben 61.088, 1865 táján 89.181 forintot tett ki.

4

6 Művelési ág 1787 1854 1865 Művelési ág Földvár Martfű Homok Összesen Földvári határ Művelési ág Katasztrális hold szántóföld rét, kert szőlő legelő erdő nádas terméketlen 3905,17 346,06 4377,52 ? 9 1200,11 5611,1 55,03 3.960,20 11.233,52 11.600,38 216,97 3451,14 1.546,17 216,97 13.439,76 1.019,25 290,41 6.724,75 249,99 1.151,00 1.272,57 290,41 6.376,35 75,67 378,60 2.032,85 Összesen 8628,75 6812,21 3723,14 19.164,10 20.668,00 22.026,84 1850 után Földvárt a Podmaniczkyak által bírt, nagyobb részben magát megváltott faluként írták le. 690 házából 31 volt urasági, 184 telkes, 393 keresztény, 2 pedig zsidó zsellér tulajdonban. Emellett volt még 3 községi tulajdonú épület is, míg a martfűi pusztán 50 házat vettek számba. Ekkor 70 telekről emlékeztek meg, bizonnyal az alapítványiak beszámításával. A lakosság a jobbágyfelszabadítás nyomán nehéz anyagi helyzetben volt, de néhányan bizonnyal jobban tudtak élni a szabad birtokforgalom lehetőségeivel. 1852-ben Podmaniczky János is sérelmezte, hogy a martfűi bérletéből a földváriak ki akarták szorítani. 1859-ben a határ 15 birtoka haladta meg a 100 holdat, és közülük néhányan (Bockó Dániel 206, Bereznay István 166, Ördög Ferencné 137, Holyba István 104, Nagy Ferenc 104 katasztrális holddal) talán a régi jobbágyok utódai lehettek. A földvári közbirtokosság 188 holddal rendelkezett. A Podmaniczky uradalom felosztásával a család tagjainak anyagi helyzete mindinkább megrendült. 1846-ban Mihály báró martfűi részében már Wodianer ült, és Andor ellen is csődeljárás indult. 1851-ig állítólag özvegy Podmaniczky Károlyné, valamint János, László, Lajos bárók birtokai is csőd alá kerültek, és jelentős területek eladására kényszerültek. Podmaniczky Károlynétól 1800 holdat Kövér János, 400-at pedig Kövér Károly vett meg. A bajokat növelte, hogy a birtokosztály is elhúzódott. 1859-ben elvileg Megtorlás Heves és Külső-Szolnok vármegyében 1849-1851. In: Mátrai tanulmányok. Gyöngyös, 1995. 121-60.; Kalóz S. i. m. 101-7. 46 Dávid Z. i. m. 104.; Palugyay I. i. m. 395-8.; Magyarország művelési ágak szerinti terjedelme és foldjövedelme. Hivatalos adatok a Nagyméltóságú Magyar királyi Helytartótanács rendeletéből kimutatva. Budán, 1865. 144-5. 75