Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)

Bagi Gábor: Tiszaföldvár története a honfoglalástól 1876-ig

A földvári határ a XVIII. század végén Bedekovich Lőrinc nyomán Fekete, Gazdag, Gál, Gergely, Gulyás (2), Gyáni, Iványi, Jámbor, Katona, Kátai, Kávási, Kis (5), Kocsis (2), Kovács (3), Kozma, Krusar (?), Lada (2), Lévai, Liba, Lovas, Lövei, Lőrinci, Major, Márkus, Máté (2), Mezei, Mihály, Molnár, Móric, Nagy (3), Némedi Szabó, Nyárádi, Nyida, Oláh (2), Orbán, Orosz, Pap, Pető (2), Pintér, Poroshalmi, Prekup, Rácz (2), Simon, Szabó (6), Szántó, Szentes (?), Szerindi, Szilágyi, Szodvai, Tar, Tóth, Tyán (?), Váczy, Veres családok ismertek. Az evangélikusok között az Ágoston, Balla, Biglédi, Fazekas, Ferenczi, Hartyányi, Horváth, Karnis (?), Király, Kiss, Kopcsó, Kun, Kuruc, Lendvai, Maró, Máté, Prigludi, Szőlősi Oláh, Szűcs, Varga, Venise és Végh nevek szerepeltek. A szlovákok a XIX. század közepére teljesen elmagyarosodtak.

2

0 A népesség növekedése 1786-ra lelassult, csak 1850-re duplázódott meg a lélekszám.

2

1 20 A tiszai járásban lakó jobbágyok adóalap változási kimutatása 1747/8-ból. (DAMHA: 1849-90.) 21 Soós I. Tiszaföldvár. 1-7.; Tiszafóldvári Református Egyház, Régi írások 1816-tól. 60