Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)

Bagi Gábor: Tiszaföldvár története a honfoglalástól 1876-ig

Pusztuló falvak a XVII. században A hódoltság pusztulása a tizenötéves háborúban következett be, így 1602-ben a Körös vidék jórészt már elnéptelenedett. A földváriak szétfutására több adat ismert, így 1601-ben Gyürüsi Jánost Kecskemét váltotta ki a török fogságból. 1637-ben Bába István kallói kapitány az öcsödi Szabó Gergelyt hajtotta vissza örökös jobbágyságra, akit Földvárról tíz évesen raboltak el a tatárok. 14 évig volt rab, és magyarul is elfelejtett. Hazatérve Mezőtúron és Földváron cselédeskedett, majd Öcsödre házasodott, ahol újabb 14 évig élt. A népesség fogyásával a földművelés is visszaesett, és a régi gazdasági szervezet csak részben szerveződött újjá. A kis falvak jórész ekkor pusztultak el. Homokszállás 1606 után még újratelepült, és 1632-ben 3000 akcse jövedelemmel Mehmed bin Murádé volt. Széki Péter 1659-ben nyert rá adományt, majd átadta Semsei Györgynek. 1662-ben Széki birtok volt még Martfű, Kis- és Nagypó puszta is. Telekszállásnak is jöhettek visza lakosai, mivel 1632-ben 5000 akcsét húzott innen Pir Ahmed bin Mustafa. A telekszállási Recski János és György 1659-ben adta zálogba Telekszállás pusztát Széki Péter szendrői alkapitánynak. Tatárszállásról nincs adatunk, 1716-ban már a kincstáré. A lakosok részben Földvárra költözhettek, mely 1614-ben még puszta volt. Ekkor Bosnyák Tamás füleki kapitány szerezte meg, aki 1620 táján reformátusokat telepített ide. Tudtunkkal így került kapcsolatba elsőnek a falu a reformációval. 1646-ban már saját lelkipásztora volt, ám a katolikusság meglétére utalhat, hogy 1620-ban 14, 1646-ban pedig 50 forintot és 1 „aran" csizmát adott tizedbérletbe a váci püspöknek. 1632/4 körül Földvár török ura a szolnoki alajbég (a szandzsák hübérbirtokos szpáhijainak parancsnoka) volt. A lakosok Tatárszállás egy részét is szántották, és a Körösön átjövő öcsödi marhákat is elhajtották. 1650-ben az öcsödiek panaszolták, hogy egy régtől bírt özénhalmi legelőt a földváriak használnak. A lakosok tehát már megkezdték a környező puszta falvak elfoglalását. A Vitéz család bizonyíthatóan 1656-ban kapott Földvárra nádori adományt, de kérdéses, hogy tényleg birtokba vették-e.

1

6 1658 táján Szeidi Ahmed budai pasa II. Rákóczi György erdélyi fejedelem ellen induló hadai a vidéken gyülekeztek, és Földvár átmenetileg elnéptelenedett. Lakosai visszajöttek, de korábbi nagyságát nem nyerte vissza. Amíg 1635-ben 7 1/2, majd 1647-ben 6 portája volt, addig 1658-ban csak 3, 1675-ben 2 3/4, 1686-ban pedig 1. Mind nagyobb károkat okoztak a keresztény végváriak portyái is. 1662. november 8-án Tenyő, Fegyvernek, Püspöki, Földvár lakosai panaszolták a magyar őrségek pusztításait. A felszabadító háború a lakosság újabb futását eredményezte, a vidéket még 1697-ben is dúlták tatár csapatok. A új birtokosok között feltűntek a Recskiek is, kik közül György belekeveredett a Wesselényi-féle összeesküvésbe is. Földvári birtokát 1670-ben 8 telekkel (jobbággyal ?) a kincstár kobozta el. E jusson az aszódi harmincados 1679-ben 7 jobbágyot vett számba 9 fiúval, 12 ökörrel, 10 lóval, 36 tehénnel, 28 sertéssel, 4 juhhal, 14 forint cenzussal. Utóbb Hamvay Ferenc és Bory Mihály is részbirtokos, majd 1692-ben Vitéz Ádám birtoka szállt a kincstárra, amit Háncsok György nyert el. 1693-ra a Bosnyák leszármazott gróf Forgách 15 Hornyik János: Kecskemét város története. Kecskemét, 1861. 68.; Varga János: Jobbágyrendszer a magyarországi feudalizmus késői századaiban. Budapest, 1969. 197-8.; Fekete Lajos: Die Siyaqat-schrift in der türkischen finanzverwaltung. I—II. Budapest, 1955. 563-5.; Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Eger, 1906. 275.; Reiszig Ede: A Keszői Jakab címeres levele. Turul, 1905. 130. 16 Szakály Ferenc: Pest-Pilis-Solt megye XVI-XVII. századi dica- és dézsmajegyzékei. Előmunkálatok Pest megye monográfiájához. Budapest, 1995. 134., 152.; Vass E., 1980. 184-91.; A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Kézirattára, Ms 10319. (Varga Zoltán: Podmaniczki Frigyes életrajza. I—

III. Kézirat.) I. 37. 57