Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)

Cseh János: Tiszaföldvár környékének régészeti emlékei az őskortól a középkorig (Függelék: a városterület gepida leletei)

Függelék: a városterület gepida leletei A) Tiszafoldvár, ismeretlen lelőhely (?) A szóban forgó, az i. sz. 5. század második feléből való ékszert vétel útján egy László Fülöp nevű személytől szerezte meg a Magyar Nemzeti Múzeum, 1904-ben. A régészeti szakirodalomban első alkalommal 1961-ben tűnt föl ez a csaknem fejedelmi/királyi sírra utaló tárgy (az analógiák alapján), a Csallány Dezső összeállította nagy gepida korpuszkötetben. Tudományos igényű publikációja, 1996-ból, Kiss Attila nevéhez fűződik, méltó helyen, a Damjanich Múzeum évkönyvében.

2

4 Az aranygyöngy tömör, henger alakú, közepén végigfutó lyukkal. A henger külső felszínén a hengerrel egybeöntött, annak tengelyével párhuzamos hét borda helyezkedik el, ill. a cilinder közepén egy borda fut körbe. A tárgy alsó és fölső síkjaira egy-egy külső és ezen belül egy-egy belső, a használattól ugyancsak kopott gyöngysor drót volt fölforrasztva - az egyik oldalon ezek a drótok sérültek. A henger külsején lévő hét és a körbefutó borda felszínére három-három drótszálból (?) álló borító került, melyek együttesen szélesebbek az alattuk lévő bordánál. Ennek megfelelően a gerincek által körülvett, általában négyzetes rekeszek felső széle „zártabb", mint a rekeszek alja. Tehát a bordákra forrasztott drótok tulajdonképpen foglalat szerepét töltik be. Jelenleg a foglalatokból hiányzik a ragasztó massza, ill. az általa tartott tizennégy kőfoglalat. Következésképp a tárgyat cloisonné formában kell elképzelni. H: 1,65 cm, A: (középen) 1,4 cm. A lyuk Á: 0,55 cm (3. kép). B) Tiszafoldvár, Érhalom (Patkós-tanya) A ma már városi rangú település közigazgatási területének a Tisza folyó felé eső részén 1976 augusztusában és októberében gepida sírok kerültek napvilágra, éspedig derítő gödör (most hulladéklerakó) kimélyítése során. A lelőhely Tiszafoldvár É-i felétől NY-i irányban úgy 2 km távolságra fekszik az Ér-halmi-dülő vagy Ér-halmi-legelő elnevezésű határrészen, rövidebb változatban az Érhalom (Érpárt?) területén. A legközelebbi, térképen is szereplő, jelölt pont a Patkós-tanya. A hely egy különlegesnek látszó, érdekes domborzati-vízföldrajzi alakulat, képződmény: nevezetesen abból a szempontból, hogy keskeny vápával két nagyobb ártéri öblözet szakad itt egybe. A kora népvándorlás kori temető magasparthoz csatlakozó, ÉK-DNY-i irányú, hosszúkás kiemelkedés, földhát végén, csúcsán (volt) lokalizálható (85-86 méter tengerszint feletti magasságban). A föntebb már említett nagyobb gödör kb. 50x25 méter kiterjedésű (több mint 1000 m

2 felületű, egy másik adat szerint 100x20 méteres), tehát téglalap formájú volt, durván 1-10 és 449. Taf. 11.1-2; Vaday 1982B, 63.; Vaday 1982C 123. és 387. Taf. 3. l;Vaday 1983, 58.; Vaday 1984, 32., 38. és 40^1., továbbá 35. III. tábla 5-6 és 36. IV. tábla 1-4; Vaday 1985A, 59.; Vaday 1985B, 25., 33-34., valamint 29. 5. kép 2 és 31. 7. kép 1-3; Vaday 1986A, 29.; Vaday 1986B, 14-17.; Gabler-Vaday 1986, 27., Abb. 9.5, 11.3, 28.5 és 7, 29.4, 30.1-2, 31.2,32.4-5, 35.4, 57.1; Gabler-Vaday 1992, 97. Abb. 6. 8,103. Abb. 9. 6, 15 és 18,107. Abb. 11. 4 és 9, valamint 124.; Vaday 1994, 116. Tab. II. 1-2, 117. Tab. III., 118. Tab. IV. 70, 120. Tab. VI. 10, 121. Tab. VII. 3, ezenkívül 106-107. és 110-111. Adattár 258 és 263. És valóban egy zárómegjegyzés az eddigiekhez: amint már történt utalás rá a főszövegben, nem minden esetben sikeredett az adatblokkokat teljes szakmai igényességgel, helyesen (össze)hozni - ennek különböző okai voltak. Gyevnár László hívta föl a figyelmemet a következő éremleletre: „Tiszaföldvár-Ókincshegy szőlő (Szolnok m.) római dénárok. Vaspasianus (1), Traianus (2), Hadrianus (11), Sabina (1), Antoninus Pius (15), Faustina sen. (5), Marcus Aurelius (8), Faustina iun. (5), Lucius Verus (1), Lucilla (2), Commodus (5), Crispina (1), Sept. Severus (3, ebből egyik Coh. 752). Összesen 60 db." Numizmatikai Közlöny, XLI. évf. Budapest, 1942. 24 Csallány 1961, 214. és 333.; Kiss 1996, passim (117-124.); Cseh 1997, 24-25. Kéziratban: Cseh 1985/1986 I, 161-162. 43