Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)

Cseh János: Tiszaföldvár környékének régészeti emlékei az őskortól a középkorig (Függelék: a városterület gepida leletei)

évek második felében a téglagyár agyagnyerő gödrénél kora bronzkori kútleletekre bukkantak (Tárnoki Judit leletmentése), famaradványokkal és edénytöredékekkel. Az egyik legfrissebb történés Tiszafoldvár régészeti kutatástörténetében az a helyszíni szemle 1998 tavaszán, amelyet a Damjanich Múzeum munkatársai együtt végeztek a beépítésre kerülő Ótemetőnél. Úgy két és fél tucatnyi leletet (pl. újkőkor, Körös kultúra) lehetett csak följegyezni és gyűjteni ekkor. A feljebb adott áttekintés zárásaként kerít sort a szerző a tíz tervszerű ásatási kampányt magában foglaló, 1976-1985 között Vaday Andrea (MTA, Régészeti Intézet) vezette téglagyári kutatássorozat lehetőség szerinti bemutatására. A fontos, több száz méter hosszú lelőhely a beépített városterület északkeleti peremén, a Sziget határrész ill. Kender-földek ősi Tisza-medrének külső, déli magaspartján fekszik. A dokumentált archeológiai periódusok száma féltucatnyinál több, közülük néhány mind telepnyomok, mind pedig temetkezések révén megtalálhatók (így pl. az újkőkor és a római kor). A legkorábbi leletek a középső neolitikumból származnak, összességében az Alföldi Vonaldíszes Kerámia kultúrájából (beleértve az ún. esztári típust és a szakáiháti csoportot is). A településen házak, gödrök, tűzhelyek, illetőleg kemence került föltárásra, a tárgyi anyagból (kerámia, csonteszközök, obszidián, gabonaleletek stb.) különösen az idolok, azaz agyagszobrocskák emelhetők ki. Ezenkívül sírok is napfényre jutottak. A rézkori emlékanyagot a Tiszapolgári és a Bodrogkeresztúri kultúra, valamint a hunyadihalmi csoport - korai és középső kalkolitikum - telepleletei alkotják. A bronzkor évszázadaiból kevés, nem igazán markáns nyomokat lehetett csak konstatálni. A történeti korok 13. kép. Keleti germán női temetkezés díszes üveggyöngyei (i. sz. 5. század második fele). Tiszaföldvár-Beloiannisz utca 14. 22 Az agyagedény leírása: durva anyagú, nagyszemü törmelékkel soványított agyagból kézzel formált; alapszíne barnás, foltokban feketés, füsttől-koromtól; felülete átlagosan eldolgozott; egyenes alja érdes; formája asszimetrikusan, mintegy csálén hordószerü; szájrésze-pereme kissé kihajló. Magasság: 12,5-11 cm. Szájátmérő: 8,5 cm. Talpátmérő: 6,5-6 cm. Ltsz.: -. (14. kép) 41