Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)
Szlankó István: Történelmi séta Tiszaföldváron
A volt Virág utcán (O. Nagy Benjámin utca) hajtották régen a csürhét (disznókat) az Érhalmi legelőre. Az Érhalom és a település nyugati folytatásában lévő Kisföldek magasabban lévő területei között van egy mélyebb, széles egykori medernyom, ami a szabályozások előtt megnehezítette az Érhalomba és Rétre való lejutást, ezért 1822-ben 14.000 „veres téglából" megépítették az Érhalom hídját. Az utóbbi negyven évben szemétlerakó hely volt az Érhalom északi részén, amit 2001-ben számoltak fel. A város déli szélén, a Nyúl utca és az Árvái János utca között terül el az Ujtemető. A két éve felépített, korszerű halottas házból végre emberhez méltó körülmények között kísérhetjük utolsó útjára szeretteinket, ismerőseinket. A Nyúl utca déli végén, egy vályogvető gödörben kialakult kis tó mellett volt régen a község cigánytelepe 10-12 viszonylag jó állapotban lévő putrival. Utólag már nehéz kideríteni, hogy felsőbb rendeletre vagy helyi kezdeményezésre telepítették-e ki őket - valószínűleg az 50-es évek végén - a mai temetőtől délnyugati irányban lévő partélre, ahol se út, se villany, se víz nem volt. 1973-ban még megörökítették az ottani borzalmas viszonyokat, de ekkorra már jó néhányan beköltöztek a községbe, igyekeztek beilleszkedni. Sajnos, ez máig sem sikerült mindenkinek. Az Árvái János utca, a Bajcsy-Zsilinszky utca délen a partélen ér véget. Az Árvái János utca végén (volt Zöldfa utca) állt a Turna-féle szélmalom, amelynek egyik malomköve bekerült a múzeumba. Volt még egy szélmalom az Érhalomban is. A Szigeti tanyai szélmalom az 1895-ös árvízkor dőlt össze. Kedves Olvasó! Képzeletbeli utunknak a terjedelmi korlátok miatt sajnos a végére értünk. Tudom, hogy sok minden kimaradt. 62 éve élek Tiszaföldváron, szinte minden zegét-zugát bejártam, tehát az írásos emlékeket a személyes emlékek megerősítik vagy pótolják. Az idősebbeknek pl. még személyes élményük lehet, hogy csúszkáltak a Csurgó jegén, vagy jártak az Öregpatikában, vagy hallották a régi piactéren Gyurkát, amint kiabálta, hogy „Megérkezett a magyar dolgozó nép hordára!". Esetleg emlékezhetnek még arra is, hogy a „Huber busz", azaz Huber bácsi a Csinos nevű lovával szállította a kofákat az állomásról a régi piactérre és vissza. A fiatalabbakat arra kérem, hogy kövessék nyomon a város változását, a fejlődését! Negyvenéves múzeumi munkám során nagyon sokszor hallottam a földváriaktól, hogy Földvár nem fejlődik semmit, mindannyiszor helyesbítettem, hogy nem annyit, amennyit szeretnénk. Remélem 50 év múlva a mai fiatalok is jó szívvel emlékeznek vissza az ezredfordulós Tiszaföldvárra. Irodalom Adatok Szolnok megye történetéből II. kötet (Szolnok Megyei Levéltár összeállítása) Szolnok, 1989. Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye Múltja és Jelene Szerk.: Scheftsik György. Pécs, 1935. Jegyzőkönyv melyben béjegyeztetnek a Tisza Földvári Elöljárók nevei ... némely emlékezetre méltó dolgokkal ... 1837-től kezdve. (T. F. M. Tört. Dok. 85.5.1.) Dr. Gál Lajos: Adatok Tiszaföldvár nagyközség, egyben a református egyház történetéhez (T. F. M. Ad. 462.-85.) kézirat Lantos Mihály: Felszabadulás előtti iparosok és kereskedők (T. F. M. Ad. 686.-98.) kézirat Dr. Varga Lajos: Lesz-e valaha igazi város Tiszafóldvár? (Tiszazugi Földrajzi Múzeum adattára 573.-94.) kézirat Dr. Varga Lajosné: Tiszaföldvár a felszabadulás előtt (Intézmények, kereskedők, nevezetes emberek stb.) (T. F. M. Ad. 685.-98.) kézirat 273
