Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)

Szlankó István: Történelmi séta Tiszaföldváron

épületéből kilépve a végtelen hosszúnak tünő Mártírok útján találta magát. Az állomás épülete ugyanis pontosan az út tengelyében van, ami itt kanyarodik Mezőtúr felé. Első pillantása biztosan az út jobb oldalán álló sarki kocsmára esett. Ez a kocsma a hajdani Tiszaföldvári Polgári Társulati Alap nagy vendéglője volt, 1890-ben épült. (A Polgári Társulati Alap az 1837-ben alapított Szükség Hombár későbbi utóda). Ma a tiszaföldvári ÁFÉSZ üzemelteti. Még mindig az 50 évvel ezelőtt érkezett utasok vagyunk. Jobb oldalon a vendéglőn túl kezdődött a vásártérnek az a része, ahol a ruhaneműt, cukorkát stb. árulták. Itt voltak az elmaradhatatlan sergősök is. Az út bal oldalán a Vásártér utcáig illetve Öcsödi utcáig terült el az állatvásártér. Ennek a déli, bekerített részére csak fedett kapukon lehetett bemenni. Az állatok, kocsik után itt szedték a helypénzt. A déli oldalon, a Mártírok útja mentén állt a cédulaház, ahol vásárok alkalmával az állatok átírását végezték, azaz itt írták „a pakszust". Utána jöhetett az áldomás. A cédulaház után, a vásártér sarkán állt a betonmedencés, betonvályús ártézi kút, aminek a csurgalék vize a Nyárfa utcán, a Kinizsi körúton (régen Horthy körúton) folyt le a Csurgóba. A száj- és körömfájás miatt a későbbiekben a vályúból nem lehetett itatni a lovakat, csak vödörből. A vásárok megszüntetésével funkcióját vesztette a cédulaház. Egy ideig szükséglakások voltak benne, majd lebontották. Az ártézi kút vize pedig elapadt, a medencét szétverték. Jelenleg ezen a helyen, az úttól kicsit távolabb egy ABC boltot működtet az ÁFÉSZ. A vásárok megszüntetésével a vásárteret kiosztották házhelyeknek és mára teljesen beépült. Ha ma érkezik valaki vonattal Tiszaföldvárra, az állomás épületéből kilépve egy nyilvános telefonfülkébe „botlik", majd a Martfűt Kunszentmártonnal összekötő műúton találja magát, amit két évvel ezelőtt adtak át a forgalomnak. Az új út mellett már egy új benzinkútnál tankolhatunk, ami a volt vásártéren épült. A sarki vendéglő - presszójátéktermet az AGROKER Rt. üzlete és gabonatárolója veszi körül, ami hosszan elnyúlik a Túri úton a volt TÜZÉP-telepig. Ezután egy „kinőtt" telep következik. 1973-ban elkészült a Tisza II. vízlépcső. A Kiskörétől kiinduló Nagykunsági Főcsatorna nyugati ága Öcsödnél éri el a Köröst. A csatorna vizére alapozva Mezőhék, Tiszaföldvár, Cibakháza határában kb. 10 ezer hektáron fold alatti nyomócsövekkel (200 - 300 mm átmérővel) öntözött területet építettek ki iszonyatos költséggel. Dűlőutakat, fasorokat szüntettek meg, hogy az öntözés számára megfelelő nagyságú nagyüzemi táblákat alakíthassanak ki. A nagyüzemek közben megszűntek, tönkrementek. A nagy táblákat felparcellázták. Megszűnt a nagyüzemi öntözés lehetősége is. A környező területek öntözővíz ellátását biztositotta a Tiszamenti Vízmüvek Rt. „kinőtt" telepe. Kevesebb dolgozó, kevesebb gép is elegendő ma már. A telepet megvette a város, itt helyezték el a Közhasznú Társaság műhelyeit és még egy vállalkozó is helyet kapott. Visszatérve a Vásártérre: az ÉNy-i sarkában állt a Zsizsiktelenítő félhenger alakú, légmentesen zárható beton épülete. A fertőzött terményeket itt elgázosították, hogy a babban, borsóban élő zsizsik elpusztuljon. A Vásártér után az út jobb oldalán volt a Gazdasági Iskola gyümölcsös gyakorlókertje, vele szemben pedig az iskola épülete az Öcsödi utcáig húzódó szántóterülettel. Ma a Gazdasági Iskola épületében működik az Ószőlői Általános Iskola egyik alsó tagozata, a Mártírok úti Általános Iskola. A volt gyümölcsös gyakorlókert helyén egészen a téglagyár irodaházáig lakóházak épültek. Mögöttük (észak felé) terül el a téglagyár. Itt megint elő kell venni az „alapi" jelzőt. A nagyvendéglő mellett a Polgári Társulati Alap másik vagyongyarapító vállalkozása volt a községi téglaégető haszonbérbe vétele 1872-ben. 1873-ban téglaégető kemencét építettek. 1893-ban Balogh Lázár (BL jelű téglák) felajánlotta megvételre a téglagyárat a hozzátartozó 17 holdnyi bányaterülettel. Az 1930-as évek vége felé a téglagyár volt az 244