Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)
Tálas László: Tiszaföldvár oktatásának története
Az iskola tanulóinak száma 2001-ben 498. Az iskola 22 tantermében szaktantermi rendszerben folyik színvonalas oktatás. Két tornaterem és gazdag iskolai könyvtár áll a tanulók rendelkezésére. A város oktatási-nevelési intézményeinek rendszerében sajátos helyet foglal el a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Általános Iskola, Speciális Szakiskola, Kollégium és Gyermekotthon. A megyei fenntartású intézmény sajátos pedagógiai feladatokat lát el. Az intézmény létrejöttének történetéről korábban szóltam már. A Keresztény Iskolatestvérek a Beniczky-kastélyban 1923-ban telepedtek meg, ahol elemi és polgári iskolát működtettek. Árva, félárva, lelenc- és szegény sorsú gyermekeket oktattak-neveltek. 1950 decemberében a Beniczky Fiúotthont át kellett adni értelmi fogyatékos gyermekek számára; ez névváltozást is jelentett; ettől kezdve Állami Fiú Foglalkoztató Intézet. Az intézet alapprofilját megőrizve ma több korrekciót végző oktatási intézményt foglal magában; értelmileg akadályozott tanulók általános iskoláját, készségfejlesztő speciális szakiskolát, mezőgazdasági munkást képző speciális szakiskolát, kollégiumot, gyermekotthont, és 1994 óta óvodát is. Az intézet 26 hektárnyi területen 35 épületben Tiszaföldvár-Homokon működik. Adottságai speciális feltételeket biztosítanak az értelmileg sérült és fogyatékos gyermekek társadalmi beilleszkedéséhez. Elkötelezett nevelőtestületének, oktatóinak szakmai felkészültsége, emberi adottságai biztosíték arra, hogy munkájukat eredményesen végezzék. Az intézet munkáját 33 gyógypedagógus tanár, 35 kollégiumi, 11 gyermekotthoni nevelő és 59 technikai személyzet látja el. Növendékeinek összlétszáma 215. Az intézet dolgozóinak áldozatos munkáját bizonyítják azok a tanulmányi versenyeredmények, sport-, kulturális teljesítmények, melyeket növendékeik érnek el. * Tiszaföldvár város oktatásának történetét egy szűkre szabott keretben összefoglalni igen nehéz, nem is nagyon lehet. Csupán hézagos vázlatot lehet e témáról adni, mely számtalan hiányosságot hordoz magában. E vázlatból is kitűnik, hogy a város oktatásának története megérdemelne egy önálló kötetben történő összefoglalást. Kitűnő alapot képeznének ehhez a fellelhető dokumentumok, a kisebb korszakokat leíró tanulmányok, mind például dr. Varga Lajosné és Nagy Imre dolgozatai, vagy a XVIII-XIX. század összefoglalását adó Katona Gyula munkája, mely Tiszaföldvár református egyházközségének történetét dolgozza fel bő terjedelmet biztosítva az oktatásnak, de születtek e témában szakdolgozatok, egy-egy iskola történetét feldolgozó munkák is. Talán e vázlatból is érzékelhető, hogy Tiszaföldvár oktatásának története, noha illeszkedik a magyar oktatásügy történetéhez, mégis több sajátos vonást mutat. Fájó szívvel - terjedelmi korlátok miatt - nem tettem említést kiváló pedagógusokról, egyesületekről, lokálpatriótákról, akik egy-egy időszakban meghatározták a község oktatásának arculatát, s munkájuk hatása évtizedekig érvényesült; nevüket Tiszaföldvár aranykönyvébe kellene beírni. E névsort hosszan lehetne sorolni a XVIII. század első oskolamesterétől, Vintze Istvántól, a gimnáziumi oktatást elindító György Józsefenen át az itt dolgozó tudós tanárokig, akik szellemiségük nagy részét a már várossá lett Tiszaföldvárnak ajándékozták és teszik ezt ma is. A város erejéhez mérten támogatta az oktatásügyet, ma is segíti azt, talán meg kellene gondolni, hogy egy kiváló pedagógus nevével fémjelzett városi pedagógiai díjat alapítson, elismerendő azokat, akik oly sokat tettek a tiszaföldvári kiművelt emberfők gyarapításáért. 205
