Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)

Tálas László: Tiszaföldvár oktatásának története

A harmadik igazgatóság a külterületet irányította, mely a község része volt ugyan, de a központtól távol esett. Megjegyzendő az is, hogy 1945 előtti külterületi iskolák nem mindegyikét érintette az átalakulás, mert Martfű és Mezőhék önálló községgé válásával ezek a külterületi iskolák is önálló községi iskolák lettek. Tiszaföldvár község iskolázottsági szintjét az 1960-as népszámlálási adatokból ismerjük: Év analfabéta 8 oszt. végzett középiskolát végzett főiskolát ) végzett 1941 1296 315 94 41 1960 599 1364 236 113 Az 1950-es években megkezdődött a felnőttek oktatása levelező és esti tagozaton. A statisztikai adatok már a felnőttoktatás hatását is magukban foglalják. A felnőttoktatás úttörője a Fiúiskola volt, tanárai nemcsak az iskolában, hanem a munkahelyekre is kijártak tanítani; pl. a Martfűi Állami Gazdaságba. A Fiúiskola felnőttképzési példáját követte a Leányiskola, de bekapcsolódott az Ószőlői és Homoki Általános Iskola is. (Az ószőlői iskola a volt Polgári Népkör helyiségében 1953-ban nyílt meg, ez lett a község negyedik általános iskolája. Tiszaföldvár iskolahálózatára jellemző volt a szétszórtság. Jól mutatja ezt az a tény, hogy 1944-ben a község közigazgatási területén 16 iskolaépületben folyt oktatás. Ezen az 1960-as évek közepéig lényeges változás nem is történt. Az iskolák szétszórtságának okai közül kettőt érdemes kiemelni. Az első ezek közül az, hogy a felekezeti és községi fenntartású iskolák építését nem hangolták össze. A másik ok a település nagykiterjedésű, hosszan elnyúló szerkezetéből szükségszerűen következett. Ez az örökölt iskolahálózat évtizedekig - bizonyos mértékben máig - fennmaradt. Új iskolák építésére az 1960-as évek 1953-ban nyílt Ószőlőben a község negyedik általános iskolája; a tantestület 1955-ben (A fotó Hír Jánosné tulajdona) 201