Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)
Tálas László: Tiszaföldvár oktatásának története
Tálas László Tiszaföldvár oktatásának története A község oktatástörténetének kezdeteiről forráshiány miatt keveset tudunk. Megbízható adatok csak a község újratelepítésének - 1720 - időszakát követő korból maradt fenn. Tényként állapíthatjuk meg azonban, hogy az újratelepítést megelőző korszakban is folyt népoktatás, melyet a református egyház szellemisége határozott meg. Állításunkat bizonyítja az a tény, hogy a községben a reformáció magyarországi kiteljesedésével, térhódításával egy időben ismert prédikátorok tevékenykedtek a községben. Közülük is kiemelkedő személyiségek voltak: Ványai P. Mihály, Patai Márton, Csengeri István, akik a XVII. század közepétől végezték prédikátori tevékenységüket a község lakói körében. A prédikátorok feladata nem csak a reformáció eszméinek hirdetése, terjesztése volt, hanem egyféle kulturális missziót is végeztek, azaz, a lakosság oktatásában, nevelésében is tevékeny szerepet vállaltak. Ezért váltak a magyarországi reformáció fellegvárai egyben kulturális, oktatási központokká is. Jól példázza ezt a Tiszántúlon Debrecen, vagy a felvidéki részen Sárospatak. Szűkebb környezetünkből említhetnénk Mezőtúr vagy Karcag példáját. A prédikátorok mindig egy-egy iskolaközponthoz kötődtek, ahonnan népnevelő munkájukhoz megkapták a megfelelő segítséget. Tiszafóldvár első ismert prédikátorai közvetlenül vagy áttételesen Debrecenhez kapcsolódtak. A prédikátorok által vezetett iskolákban a diákok elsajátították a „deák tudomány" alapjait: az írást, olvasást és számolást, de ismereteket kaptak a hitélet alapjaiból is, mely erkölcsi, viselkedési alapelveket is magába foglalt. A tanulók iskolába csábítása szertartásosan ment végbe. Gergely-nap táján a rektor és néhány nagyobb diák sorrajárták azokat a családokat, amelyekben 7-8 éves gyermekek voltak; versekkel, tudományuk bemutatásával bizonyították az iskola hasznosságát, csábították az új, leendő növendékeket. A tanítás kezdete nem volt meghatározva, igazodott a lakosság foglalkozásához, elfoglaltságához. Az iskolai év két szakaszra oszlott: áprilistól szeptemberig, illetve novembertől tavaszig tartott. A tanulók napi elfoglaltsága - mai szemmel nézve - megterhelő volt. Reggel 5-6 órakor kezdődött és délig tartott, majd délután folytatódott 4-5 óráig. Vasárnap is volt tanítás, azonban ez eltért a szokásos hétköznapi rendtől. Ekkor a vasárnapi istentisztelethez kapcsolódott az elsajátítandó ismeret, s addig tartott, amíg az istentisztelet el nem kezdődött, s akkor átmentek a templomba a tanulók. Az elemi fokú iskolák tárgyai a hittan, egyházi ének, írás, olvasás, számolás voltak. 193
