Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)

Szlankó István: A tiszaföldvári egyházak

Az ószölői református templom harangszentelése 1933-ban (A fotó Nagy Lajosné tulajdona) 1721 és 1723 között 23 református vallású jobbágy telepítette újra Földvárt, majd a Podmaniczky család aszódi és felvidéki birtokairól evangélikus magyar és szlovák cselédek települtek ide. 1807-re már annyira megerősödött az evangélikus gyülekezet, hogy imaházat épített, amelyet 1808-ban tót és magyar nyelvű szónoklatokkal szenteltek fel. 1817-ben a 82 párból álló földvári gyülekezetet anyaegyházzá emelték. Addig a szarvasi evangélikus egyház filiája (fiókegyháza) volt. A ma is álló templom építésének a gondolata 1825-ben vetődött fel. 1829-ben „az imaház, nyersvályogból lévén építve és egykor mocsáros helyen felállítva, több ízben bedűlt". 30 évi tervezgetés, gyűjtögetés, pereskedés után végre 1860-ban elkészült és felszentelték az új templomot. A helyét már 1841-ben kiválasztották a parókia mellett a „sáncparton". 1853-ban a közgyűlés felkérte Masznyik János evangélikus lelkészt és Bohus Pál mérnököt, gyülekezeti tagot, hogy a kígyósi Wenkheim birtok kápolnája „vétessék mintául nagyobbított arányban", és ennek alapján készítse el Bohus Pál a templom tervét. 1855-ben elkezdték az építkezést, de pénzhiány miatt többször kényszerszünetet kellett tartani. Végre 1860 október 21-én megtörtént a felszentelés. Az épület hossza 25,7 m, a szélessége 13,7 m. A főbejárat előtti portikuszt két sarokpillér és két oszlop tartja. A hajó központi, négyzetes részét csehsüveg, a karzat és az oltár fölött pedig hosszanti dongaboltozat fedi. Ez a templom is műemlék jellegű, de a 80-as években már a tetejének egy része beázott, beszakadt. 1993-94-ben tudták csak felújítani, amikor az Öregtemető területét a város megvásárolta az egyházaktól. A felújítást Halasy Endre esperes, tiszaföldvári evangélikus lelkész végeztette. A nagy munkát a képviselőtestület „Tiszaföldvárért" oklevél és érem adományozásával ismerte el, amit - sajnos - már csak a tiszteletes úr felesége vehetett át 1996-ban. 188