Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)

Szlankó István: A tiszaföldvári egyházak

Szlankó István A tiszaföldvári egyházak A mohácsi csatavesztés után a török kézre került Alföldön a katolikus egyház és az állam hatalma megbénult. Mindez kedvező helyzetet teremtett a reformáció terjedéséhez. Környékünkön az első reformátorok a wittenbergi egyetemen tanult Túri Szabó Lukács és Túri Sánta Jakab voltak. A reformáció végleges megerősödése sokat köszönhet Szegedi Kis Istvánnak, aki 1551-ben Temesvárról költözött Túrra. Tiszaföldváron 1642 körül Ványai P. Mihály volt az első ismert kálvinista prédikátor, de dr. Gál Lajos kutatásai szerint „1590-ben már létezett a földvári református eklézsia". Az 172l-es újratelepedést követően rövidesen lelkésze és valami „templomféléje" is volt a református gyülekezetnek. 1728-ban a község fele a Podmaniczky család tulajdonába került. A Podmaniczkyak evangélikusok lévén evangélikus magyar és tót jobbágyokat hoztak Földvárra, és támogatták - még anyagiakkal is - az evangélikusok és reformátusok szabad vallásgyakorlását, templomépítését. 1730-ban a vármegye elrendelte az épülő református templom lerombolását, de ennek a végrehajtását sikerült elkerülni és „a templom 1737-ben készen állott", mellette a haranglábon az új harangot is felszentelték. A református templom; bal oldalon a piactér (Képeslap 1915-ből) 183