Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)

Gulyás Katalin: Tiszaföldvár népessége és társadalma a XVIII-XIX. században

rozsmai és morvaországi származású téglamunkások és téglamester szaktudására is szükség volt. Tiszaföldvár társadalmának polgárosult felső rétegéhez elsősorban foglalkozásuk sorolta az egyes személyeket. Ilyen volt a kereskedelem, mely szinte teljes egészében az izraeliták kezén volt, akik közt előfordul néhány gazdag terménykereskedő, de a túlnyomó többségüket a szatócsok adták. A vasúti alkalmazottak bevándorolt katolikusok és zsidók voltak, miként az uradalmakban dolgozó gazdatisztek többsége is. Valamennyi felekezet működtetett iskolát, az ezekben működő tanítók, az egyházak papjai képezték a vékony értelmiségi réteg derékhadát; az uradalom, illetve a vízügy mérnököt alkalmazott, az egészségügy területén orvosok, állatorvos dolgozott. Gyógyszerész működésére 1859-ből van az első adatunk Jalsoviszky Lajos személyében. A helyi társadalom elitjét a járási vezetéshez (1886-tól) tartozó tisztségviselők (szolgabíró, alszolgabíró), a község bírája, jegyzője alkották. Ide tartoztak még a kastélyaikban, majorságaikban a lakosságtól elkülönülten élő földbirtokosok és földbérlők (a legtöbb adót fizetők névjegyzékei

30 tanúsága szerint közülük számosan izraeliták), bár a birtokosok egy része nem lakott Földváron, illetve pusztáin. Szembetűnő, hogy a helyi reformátusság a község vezető rétegének elsősorban módos gazda mivoltából fakadó hagyományos tekintélye révén, s nem annyira tanult polgári (értelmiségi) szakmája, foglalkozása révén volt tagja.

3

1 30 Közli: Kalóz S. 1992. 52-53. 3! 1848/49 és 1868 között több évből ismert a községi tisztségviselők névsora: Kalóz S. 1992. 32-50. 181