Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)

Gulyás Katalin: Tiszaföldvár népessége és társadalma a XVIII-XIX. században

nyos, az 1870-es évekből 14, melyek közül 4 esetében a házasságkötés is Földváron történt. A 80-as évektől csökkent a bevándorlás mértéke, emelkedett a helyben keletkezett családok száma. A XIX. század második felében Földváron egyedül az izraeliták körében figyelhető meg a lakóhelyük területi koncentrálódása. Lakóházaik a belterületnek két, jól körülhatárolható részéhez köthetők. Kereskedéseik, üzleteik természetesen a piactér közelében számithattak a legnagyobb forgalomra, ezért több család a főtérnek a községházával átellenes oldalán választott magának lakóhelyet, míg a másik sűrűsödési körzetük a mai Őz, Szondy és Kígyó utcák találkozásánál kiöblösödő kicsiny tér környéke - itt építtették fel zsinagógájukat is. A legkiterjedtebb, legtöbb rokoni kapcsolattal rendelkező zsidó családok Földváron a Rotits, a Balog, a Kampier voltak. Dr. Baumer Jakab orvos és Schubert Johanna házasságából 11 gyermek született, 9 érte meg a felnőttkort, de egyedül Ernesztin leánya, az abonyi születésű Stern Adolf felesége maradt földvári lakos - itt volt az esküvőjük 1886-ban és első gyermekeik is itt születtek. Tiszaföldváron folytatott kereskedést, s itt is nősült 1890-ben Gettler Jakab, aki a XX. század első éveiben Szolnokon lesz a Gettler-féle bank megalapítója. Földvárról nősült, Frank Sándor földbirtokos egyik leányát vette el 1882-ben Halász Béla, Szolnok város jövendőbeli tiszti főorvosa, a város közéletének egyik jeles alakja. Mind a nők, mind a férfiak esetében Nagyabony (ma: Abony) szerepelt legtöbbször születési helyként, ahol nagy múltú és népes hitközség működött. Az abonyi zsidó közösségnek minden jel szerint komoly kibocsátó szerepe volt a régióban (Szolnok városa, a Jászság és a Tiszazug irányába is). A földvári zsidóság származási helyei két nagyobb területen sűrűsödnek: Pest környéki településeken (Vörösvár, Óbuda, Vác), illetve ÉK-Magyarországon (Szatmár, Abaúj és Sáros megye helységeiben) születtek többnyire. Dunántúli és ÉNy-magyarországi közösségekből csak néhányan származtak. Jellemzően a férfiak mobilabbak, a helyben vagy a környéken született nők „telepítik le" Földváron - ha sok esetben ideiglenesen is - a házasulandó fiatalembereket. Házassági kapcsolatrendszerük a viszonylag kis létszámú közösség és a szigorú vallási endogámia miatt igen széles területet fog át. A rendkívül mobil fiatal férfiak mellett szembetűnő a férjhez menő nők nagymérvű távozása a közösségből, mely a Földváron letelepedő új családok számát majd kétszeresen felülmúlja. A fölvári zsidó menyasszonyokat Békéscsabára, Békésre, Hódmezővásárhelyre, Kécskére, Szarvasra, Mezőberénybe, Csongrádra, Szolnokra, Somogy megyébe viszik feleségnek. E települések döntően dél felé találhatók Tiszaföldvártól, s ez esetben is kirajzolódik a zsidóságnak az Alföldön legjellemzőbbnek mutatkozó, É-ÉK-ről dél felé tartó vándorlási iránya. Társadalom Sajnos a Tiszaföldvár társadalmának vizsgálatára alkalmas írott források meglehetősen szűkösen maradtak fenn. Arra nem elégségesek, hogy e fejezetben a helyi közösséget működése közben ábrázoljuk, a közösséget alkotó családok, személyek közti viszonyokról árnyalt, részletekben gazdag képet alakíthassunk ki, s ezek időbeli változásait is nyomon kövessük. így itt csupán különböző időpontokban készült „pillanatfelvételeket" villanthattunk fel, melyek elsősorban a lakosság vagyoni, illetve foglalkozás szerinti megoszlásáról nyújtanak adalékokat. Ily módon erősen vázlatszerüen rajzolódik ki egy mezővárosokra emlékeztetően tagolt, jól elhatárolható csoportokból (széles zsellérréteg, szűk módos paraszti réteg, iparosok, kereskedők, intelligencia) álló helyi közösség, melyet tovább differenciál tagjainak eredete, a vallásfelekezetek közti megoszlása stb. A jelenlegi szűkös 176