Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)
Gulyás Katalin: Tiszaföldvár népessége és társadalma a XVIII-XIX. században
A házasságkötési anyakönyvek bejegyzései szerint így alakult az esketések száma a XIX. század folyamán (4. ábra). A lakosságszám emelkedése természetszerűleg magával hozta a házasságkötések számának növekedését: míg az 1830-as években átlagosan 38 esküvő történt évente, az 1860-as években 45, az 1890-es években pedig 48. Az egyes évek közt mutatkozó szélsőségeket elsősorban a házasságra lépő fiatal évjáratok nagysága befolyásolta. A pusztító 183l-es kolerát követő évben érzékelhető az a törekvés, hogy a csonkává vált családokat minél gyorsabban „kiegészítsék". A reformátusságra általánosan jellemző Tiszaföldváron is házasságkötéseik megoszlása az esztendő hónapjai között. Decemberben és januárban zajlott le a lakodalmak többsége (az advent számukra nem volt tilalmi időszak), s még február-március és október—november tartozott az elfogadott időszakhoz. A tavaszi, nyári és kora őszi hónapokban - a paraszti munkarendhez igazodva - csak kevesen esküdtek. Az először házasságra lépők életkorát 1851-től jegyezték be az anyakönyvekbe. A közösség szokásrendje szerint a legények többsége 21 és 24 éves kora között nősült, a leányok pedig 17-21 évesen mentek férjhez. A század folyamán enyhe emelkedés tapasztalható: 1895-ben a férfiak jellemzően 23-24 éves korukban, a nők 20 évesen léptek házasságra. Pete I..az 1750 és 1787 közötti 38 évben bejegyzett mintegy 620 házasságkötést kiértékelve megállapítja, hogy 51%-uk volt endogám, azaz amelyben mindkét fél földvári volt, s 49%-ban az egyik, de néha mindkét fél máshová való. Ez teljesen érthető is egy új lakosokkal folyamatosan feltöltődő közösség esetében. A tíznél több házassági kapcsolattal rendelkező települések: Öcsöd (52), Törökszentmiklós (30), Nagyrév (27), Tiszasas (26), Tiszakürt (26), Vezseny (26), Tiszainoka (19) és Mezőtúr (14). A kereskedelmi kapcsolatokban előkelő helyen álló Nagykőrös lakóval 8 házasság keletkezett. 2 1 Az 1820-as években viszont jellemzőbb a helybeli párválasztás, mely a földvári új házasságok 2/3-át jelenti. A nem helybéli házasulok elsősorban a környező települések reformátusságából: Törökszentmiklósról, Vezsenyről, Öcsödről, Ókécskéről és Tiszakürtről (3-3 házasuló) érkeztek, 8 településsel (Szentes, Karcag, Várkony, Inoka, Nagyrév, Nagykőrös, Gyoma, Mezőtúr) 1-2 házasságra korlátozódik a kapcsolat. A következő évtizedekben 20% körül ingadozott az exogámia (a nem helybeli párválasztás) mértéke, azonban jelentősen bővült az exogám települések köre. Az 1830-as évektől Mezőtúr lépett az élre, s tartósan ott is marad: a XIX. század folyamán innen érkezett a legtöbb idegen házasuló. Vezsennyel, Öcsöddel, Törökszentmiklóssal, Nagyrévvel és Tiszakürttel, majd az 1880-as évektől az új alapítású Rákóczi fal vával együtt kirajzolódik Tiszafoldvár körül a reformátusok exogámiájának legszűkebb köre. Távolabb fekvő helységek közül egyedül Nagykőrössel nevezhető intenzívebbnek a kapcsolatuk (24 házasság). Az 1840-es évtized nyitott korszaka a falunak, ekkor 27 helységgel jön létre házasság. 4 házasuló a Dunántúlról (főként Fejér megyéből) érkezik, Poroszló, Karcag, Szarvas, Szentes és Kecskemét az exogámia legtávolabbi pontjai. Az 50-es években rövid bezárkózási időszak következett: a 69 exogám házasság zöme környékbeli, de Borsodból és a Pest megyei Szentmártonkátáról származó személy is volt a házasulok között. A következő évtizedben ismét tágul a párválasztás köre: újraélednek a dunántúli kapcsolatok, bekapcsolódik a Jászság és környéke és sziléziai bevándorló is esküszik Földváron. Az 1880-as évtizedekben, mikor a települést eléri a vasútvonal, megközelíti a 30%-ot az idegenből érkezett házasulok száma, s 39 településsel szövődik exogám kapcsolat. Intenzívebbé válik a párválasztás a környékbeli falvakkal-városokkal, s tágul az exogámia köre is, mely Szigetvártól Bereg megyéig, Zentától Zsolnáig terjedt. 21 Pete I. 1997. 164. 166
