Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)
Gulyás Katalin: Tiszaföldvár népessége és társadalma a XVIII-XIX. században
A XIX. század második felétől már szakszerű adatfelvételeken alapuló, rendszeres statisztikák is rendelkezésünkre állnak a népesség tanulmányozására. A népszámlálások szerint Tiszaföldvár lakosságszáma a következőképpen alakult: 1851 4 135 1869 5 640 1880 6914 1890 7 752 1900 8 075 1910 8 864 1920 9 722 1930 11 467 1941 12 096 1949 14 281 Az 1950-ben önállósuló Martfű adatai nélkül: 1960 12 486 1970 12 560 1980 12 221 1990 11 840 1995 11 397 1999 11 487 2001 11 997 A település népesedési maximumát 1949-ben érte el, s különösen a XX. század első felében látványos a lakosságszám növekedése. Járási székhely szerepköre bizonnyal fokozta népességvonzását. Elsősorban a katolikusság gyarapodása látványos, ami a felekezetek közti arányokban rohamos eltolódást eredményezett a protestánsok hátrányára. Az 1949 után bekövetkezett hirtelen visszaesést az okozta, hogy az 1950-ben önállósult Martfű kb. 1500 lakost vitt el, s a következő évben Mezőhék határához csatoltak 4820 kh-at a földvári tanyavilág lakosságának egy részével. Azóta azonban lakossága 12 és fél, illetve 11 és fél ezer fő között mozog, ami - tekintve a természetes szaporodás és a korösszetétel romló tendenciáit - napjainkig jelentős bevándorlást feltételez. A XIX. század első felében az anyakönyvek a népességre vonatkozó legfontosabb dokumentumok. Mint arra Varga Gy. felhívja a figyelmet, 1 9 „ az anyakönyvek önmagukban sohasem adhatnak teljes képet egy falu népességi és társadalmi viszonyairól, hiszen nem ilyen céllal készülnek, de olyan tendenciákra hívják fel a figyelmet, melyek más forrásból nem közelíthetők meg. " Tiszaföldvár esetében különös jelentősége van a matrikulák tanulmányozásának, hiszen a népességre vonatkozó egyéb források csaknem teljesen megsemmisültek. Az 1820-as évek közepétől (1826-27) kezdve a polgári anyakönyvezés kezdetéig, 1895-ig volt lehetőségünk a négy felekezet anyakönyveit áttekinteni. A legnépesebb vallási közösségé, a reformátusoké csaknem teljességében, az 1817-ben önálló egyházközséget alakított evangélikusoké több évből is hiányosan, az izraelitáké az 1850-es évek közepétől hiánytalanul maradt fenn, a község katolikus lakosságára vonatkozóan pedig anyaegyháza, a cibakházi plébánia anyakönyveiben gyűjthettünk adatokat. Mivel a hiányzó évek miatt az összesítés torzítana, külön-külön kell tárgyalnunk az egyes felekezetek népesedési viszonyait az 1826-1895 közötti időszakban. 19 Varga Gyula: Az anyakönyvek mint a társadalomnéprajz forrásai. In: A társadalom néprajzi vizsgálatának eredményei és lehetőségei az Alföldön. Tanácskozások Csongrádon I. Szerk.: Szilágyi Miklós-Szűcs Judit. Csongrád, 1996. 52-53. 162
