Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)

Gulyás Katalin: Tiszaföldvár népessége és társadalma a XVIII-XIX. században

Krizsán, Bubor, Plavecz, Oravecz, Ipelszki, Hrivnák, Petyus, Gyuris és még sorolhatnánk! Több juhász és iparos is volt köztük. Tovább színesítette a község etnikai képet, hogy az evangélikus, főként szlovák bevándorlókkal együtt érkezett néhány német nevü család is (Graff, Rick, Seitleben, Sajber stb.), akik szintén lutheránus vallásúak, s főként iparosok voltak. Mindezek alapján talán nem túl nagy merészség a feltételezésünk, hogy az 1734 körül Tiszaföldvárra érkező és az 1790-es évektől, de méginkább a századforduló után már nagyobb létszámban felbukkanó evangélikusok között nincs, vagy csak kivételes esetben létezik folytonosság. Adataink arra engednek következtetni, hogy csupán az 1790-es évektől kezdődött az evangélikusok nagyobb arányú beköltözése Tiszaföldvárra! Feltételezhető, hogy ez kapcsolódik a Tiszafoldvár-vezsenyi uradalom gazdálkodásának XIX. század eleji, a napóleoni háborúk konjunktúrájának ösztönzésére végrehajtott korszerűsítéséhez. A jövevény családok nagyobb száma miatt még az is megkockáztatható, hogy nem szórványos beszivárgásról, hanem szervezett telepítési akcióról volt szó. Kétséges azonban, hogy előkerül olyan írott forrás, mely a birtokot ekkoriban igazgató Podmaniczky Sándor, vagy utódja, III. János báró esetleges szerepére rávilágíthat, mivel a birtokos család levéltára hasonló sorsra jutott, mint a tiszaföldvári községi iratanyag. Több reményre jogosíthat fel, s igazolhatja vagy megcáfolhatja az eddig elmondottakat a Rákoskeresztúr és Aszód környéki Podmaniczky-birtokok lakossága és a tiszaföldvári evangélikusság összehasonlító vizsgálata, mely a jövőben elvégzendő kutatási feladat. Ugyanis valószínűleg kisebb részben a felvidéki, s jelentősebb mértékben a Pest megyei Podmaniczky-birtokok evangélikus szlováksága lehetett a kibocsátójuk, ahol - elszakadva a felvidéki szlovák etnikai tömbtől, magyar környezetben - már előrehaladottabb lehetett elmagyarosodásuk, mely 2-3 nemzedékkel később, a XIX. század közepén Földváron fejeződött be. Egyelőre nem tudjuk, hogy megelőzte-e beköltözésüket-betelepítésüket a földvári lakosságnak valamiféle jelentékeny csökkenése a XVIII. század végén (pl. nagyobb arányú elköltözés vagy az ezekben az években sorozatos járványok okozta halálozások). Válaszra vár az a kérdés is, ami ezzel összefügg: mi módon tagolódtak be az új jövevények a falu jobbágyi társadalmába. Mert ez a betagolódás igen gyorsan megtörtént - lehet, hogy már ideköltözésük körül -, hiszen egyetlen nemzedék után, 1828ban közülük számosat nem földtelen zsellérként, mint várnánk, hanem telkes jobbágyként írtak össze (Lapu, Lestyán, Szlankó, Tyihák, Alemszki, Búbor, Gyurics, Ipelszki, Nepos, Sajler). Az első hazai népszámlálás 2017 fős népességet talált Tiszafoldváron (1042 férfit és 975 nőt). Az egyházi összeírások a népesség számát sokszor csak becslések alapján közlik, de hozzávetőlegesen ezek alapján is követhető a lakosságszám emelkedése. 1786 1816 1825 1835 1844 1855 1865 2017 2422 3189 4456 4497 4361 5487 161