Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)

Gulyás Katalin: Tiszaföldvár népessége és társadalma a XVIII-XIX. században

Gulyás Katalin Tiszaföldvär népessége és társadalma a XV

III-XIX. században Település A Tisza által kialakított, a környező lapályos területből „hajószerüen" kiemelkedő, csaknem szabályos hegyesszögű háromszög alakú ármentes magaslaton települt Tiszaföldvárt az 1784-ben végrehajtott II. József-féle katonai felmérés térképszelvénye kertes (kétbeltelkes) településként ábrázolja.

1 Ez a települési forma a község újratelepülése után alakult ki, a gazdálkodási móddal szoros összefüggésben. Az ún. ólaskertek, melyek állattartásra, takarmány tárolásra alkalmas, a lakóház telkétől külön álló gazdasági udvarok voltak, a háromszög formájú település „alapja" mentén, a falu déli-délnyugati részén helyezkedtek el. A lakóövezet kiterjedése a maihoz képest igen kicsi volt: legdélibb pontja kb. a mai Eper utcáig ért, s az Őz utca vonala alkotta a határát. Jól kivehetőek a házsorok, a mai utcahálózat fő útvonalai. Felismerhető az 1737-ben épült első református templom, a piactéren és környékén több nagyobb, közösségi rendeltetésű épület, illetve az uradalom központjának helye is. A háromszög É-i csúcsa, a Tabán, halmazos szerkezetű, sűrűn beépített. Kicsi telkein csupán a lakóház, a ház körüli állatok és ezek óljai fértek el, a gazdaságoknak ezért volt szükségük a kertekre. A települést délről védő árkon kívül (nagyjából a mai Posta környékén) vályogvető gödrök (Ziegel hütten) találhatók, innen termelték ki a házak építőanyagát. Tiszaföldvárt csak déli irányból, Cibakháza felől, illetve az ún. kereskedelmi útról (via commercialis - nagyjából a mai Martfü-Kunszentmárton közút, illetve a vasút vonalán) egy bekötőúton lehetett megközelíteni. A két útvonal között, kb. a mai Ujkincsem szőlő helyén, már a XVIII. század végén nagy kiterjedésű, szőlővel beültetett terület helyezkedett el. A csaknem 100 évvel később, 1883-ban készült térkép

2 azt tanúsítja, hogy a település déli irányban jelentékeny mértékben terjeszkedett: az Érhalom irányában kissé el is nyúlt nyugat felé. A kertövezet lakóházakkal települt be, megőrizve a korábbi kertség utcahálózatát. Az egyes telkeket kis „zsákutcák", zugok tették megközelíthetővé. A hajdani kertövezet É-i peremén két párhuzamos, nyílegyenes, szemmel láthatólag mérnök által kijelölt, új utca nyílt (a mai Széchenyi és Rákóczi út). A belterület határa a mai Gyep utca volt, ettől délre a Kertek alja, majd a Gyalog földek terült el, mely a már állandó lakossággal is rendelkező Homoki szőlőkig terjedt. A Homoki szőlő és az újabb telepítésű Virághegy közt egy lakatlan-beépítetlen sáv: Beniczky Géza birtoka feküdt. A vasútállomáshoz (a Tiszatenyő-Kunszentmárton vasútvonalat 1885-ben nyitották meg) még 1 II. színes tábla 2 A térképet lásd: a borító belső oldalán. 155