Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)

Vas Béla: A „maga keze által..." - Ipartörténeti áttekintés

Kudlik József kötélverő a fonókerékkel (Tiszazugi Földrajzi Múzeum Adattára: 124-71.) szorította az igavonó állatokat a termelésből, pedig a legtöbb kötélre az állattartásban és a vontatáshoz volt szükség. 1968-ban Szolnok megyében nagyon kevés községben és városban volt kötélgyártó kisiparos: Öcsödön, Csépán, Törökszentmiklóson, Szolnokon és Tiszafoldváron. Ezek mellett ktsz-ek és kisüzemek működtek. (KTSZ = kisipari termelő szövetkezet.) Az 1960-as években Földváron Kudlik József és felesége űzte ezt a mesterséget kisipari családi vállalkozásban. A mester a kötélverés alapanyagát, a tilolt kendert, Budapestről, az Országos Temaforgtól vásárolta. Ezt négy munkafolyamaton keresztül formálta, míg a késztermék megszületett: 1. Gerebenezés

: a tilolt kendert nagy vasfogakon húzgálják át, mintha fésülnék. A finomabb, rövidebb szálak kiválnak (ezeket a későbbiekben használják fel). 2. Fonás

: a kigerebenezett kenderből vékony, erős szálat hoznak létre, fonással. A félkész termék neve is fonál. 3. Zsinórozás

: a fonalak összességéből zsinórt hoznak létre. 4. Szálazás

: a zsinórok összefogásával igen erős, vastag kötél jön létre. A gyártás során használt munkaeszközök: 1. gereben, 2. kócrázó, 3. fonókerék, 4. fonógép. A fonál, a zsinór és a kötél vastagságát a munkaeszközök egy-egy részének méretbeli változtatásával szabályozták. A vastagság különböző fajtát is jelölt, így pl.: - gazdasági kötél, - halászati kötél, - építészeti kötél, - csigakötél (TITASZ részére), - harangkötél (Borforgalmi Vállalat részére, borleeresztők), - tűzoltókötelek (Községi Tűzoltóság). A megrendelések nagy része a lakosságtól futott be, de közületek is fordultak a mesterhez, ha igényeiket a kereskedelem nem tudta kielégíteni.

9 9 Kötélgyártás. Tiszazugi Földrajzi Múzeum Adattára. 124-71. 115