Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)

Vas Béla: A „maga keze által..." - Ipartörténeti áttekintés

Vas Béla A „maga keze által..." Ipartörténeti áttekintés Tiszafóldvár sohasem tartozott az iparilag fejlett települések sorába, mindig is a mezőgazdaság jelentette fő bevételi forrását. Ez azonban nem jelenti azt, hogy szolgáltatóés feldolgozóipar ne jelent volna meg a békésebb, árufelesleget termelő történelmi időszakokban. Adatok vannak arra, hogy már a XVIII. század közepén voltak takács, szűcs, csizmadia, kovács, fuvaros, mészáros és molnár iparosai. Közülük legnagyobb számban mészárosokat és molnárokat találunk. A Magyar Mezőgazdasági Múzeumban található Tiszafóldvár tímár céhének pecsétje, 1778-ból, amely egyetlen bizonyítéka a településen működő céhes világnak.

1 1851 -ben 57 kézműves iparos működött a faluban.

2 Ez annak a gazdaságpolitikának is köszönhető, amely lehetővé tette, hogy az 1846-ban kötött egyezség alapján a jobbágyok és zsellérek megváltsák magukat, így a jobbágyok polgári jellegű birtokossá váljanak. Az őket kiszolgáló iparosréteg 1879-ben 98,1910-ben pedig 239 fővel voltjelen, amely a nagy kereslet és igény bizonyítéka. Ezen iparosokon kívül a gép- és hajógyártásban 22, téglagyártásban 20, fazekasiparban 1, malomiparban 20, sütőiparban 8, szeszgyártásban 6, vegyészeti iparban 2, vendéglátóiparban 31, egyéb iparágakban 79 lakost foglalkoztattak. Ezt a felfutó ívet törte derékba az első világháború, amelynek hadszínterein 313 tiszaföldvári adta életét a hazáért.

4 A vész elmúltával, túlélve az 1919-es román megszállást is, az iparosok száma újra gyarapodott. 1930-ban 5095 kereső lakos közül 720 dolgozott az ipar valamely területén, közülük 1934-ben 158 iparost regisztráltak. Ez a létszám alig változott a második világháború befejeztéig: 1945-ben 183-an foglalkoztak egyéni iparral. Az államosításoknak és a gazdasági-politikai helyzetnek köszönhetően 1950-re ez a létszám 138-ra apadt (Táblázat). A gyáripar másként alakult. Meghonosodása a téglaégető mesterséggel kezdődött. A községi téglaégetőt 1872-től a Tiszaföldvári Községi Takarékmagtár bérelte.

1 1927-ben már 4 malma is volt a településnek, közülük 1 szívógázmotoros, 1 gőzmalom, 2 pedig motormalomként működött. 1 Adatok Szolnok megye történetéből. II. kötet. Szolnok, 1989. 368. p. 2 Palugyay Imre: Jász-Kún Kerületek s Külső Szolnok vármegye leírása. Pest, 1854. 397. p. 3 Jász-Nagykun-Szolnok megye kézikönyve. Bp., 1998. 350. p. 4 Jász-Nagykun-Szolnok megye kézikönyve. Bp., 1998. 350. p. 5 Szabó Gyula: Visszapillantás a Tiszaföldvári Polgári Társulati Alap egy évszázados történetére. Tiszaföldvár, 1938. 27. p. 6 Radenich György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye. Magyarország vármegyéinek általános ismertetője. Karcag, 1927. 34. p. Ill