Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)
Szikszai Mihály: Tiszaföldvár története 1876-1993
és Tudományos Intézet tanulmánytervet dolgozott ki a község fejlesztésével kapcsolatban. Az elképzelés 3 javaslatot vetett fel. Az első, hogy Martfű város lesz, Tiszafóldvár pedig továbbra is község marad. A második terv szerint fordítva, Tiszaföldvárt fejlesztik városi településsé és Martfű marad község. A harmadik indítvány - amely végül megvalósításra került -, a két községet együttesen fejlesztik. Martfűn csak a helyi igényeket kielégítő létesítményeket fejlesztik, és megmarad foglalkoztató bázisnak. Tiszaföldváron fejlesztik a meglévő középfokú ellátást nyújtó intézményeket és újabb lakásokat építenek. A terv készítői egyébként a harmadik kezdeményezés mellett voksoltak. Tiszaföldvár ebben az időben nagy létszámú település, középfokú intézményei megvalósultak, természetes vonzást gyakorolt a környező településekre egészségügyi, kulturális és kereskedelmi létesítményeivel. A várossá emelkedés érdekében a következő intézmények és szolgáltatások fejlesztését javasolták. Az egészségügyi ellátás javítása, művelődési és sportintézmények fejlesztése, kommunális ellátás terén jelentkező feladatok megoldása, lakossági szolgáltatások javítása és foglalkoztatás növelése. Végül felmerült, hogy új községközpontotjelölnek ki. A Kossuth téri központ zártszerüen beépített. Itt van a községi tanács épülete, amely a falu fejlődése következtében a település északi sarkába került. Az előterjesztett javaslat szerint a Kossuth u., Mártírok u., 0. Nagy Benjámin u. kereszteződésében épülne ki az új központ. Itt képzelték el az új középületeket is. Az elképzelések új tanácsháza, tsz irodaház, FMSZ áruház, étterem, szálloda, szolgáltatóház, kultúrház, piactér létesítését irányozták elő. 7 4 A várossá alakulás útja (1970-1993) 1970. január 9-én ünneplőbe öltözött emberek siettek a Tiszaföldvári Községi Tanács épületébe. A tanácsteremben jelentős eseményre került sor. Dr. Nyíri Béla, a megyei tanács vb. elnökhelyettese ünnepi tanácsülés keretében nyújtotta át a vb. elnökének Sebestyén Ferencnek a nagyközséggé szervezésről szóló Alapító Okmányt. Ennek alapján Tiszaföldvárt nagyközséggé, a tanácsot Tiszaföldvári Nagyközségi Tanáccsá nyilvánították. A kormány 1016/1969. (IV. 29) sz. határozata alapján ugyanis az 5000 lakosú vagy ennél népesebb községek nagyközséggé alakulhattak. Ez alapján és a Szolnok Megyei Tanács 50/1969. (XII. 5) határozata szerint 1970. január 1-től Tiszaföldvár nagyközség lett. Ekkor területe 13.964 kh (8036 ha) lakóinak száma 12.591 fő. A nagyközséggé alakulás következtében néhány átszervezést hajtottak végre a tanácsnál. Hat állandó bizottságot alakítottak: pénzügyi és költségvetési, kommunális, mezőgazdasági és élelmezésügyi, ipari, kereskedelmi és munkaügyi, művelődésügyi, egészségügyi és szociálpolitikai. A tanácsokról szóló 1971. évi I. tv. megszüntette a járási tanácsokat, területükön járási hivatalokat szervezett. Tiszaföldvár a Szolnok Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága Szolnoki Járási Hivatalához tartozott. Az 1950-től 1970-ig tartó időszakban Tiszaföldvárt "alvó" településnek szánták, fejlesztésére szinte semmit sem tettek. Az utána következő időszakban felcsillant a remény, hogy Földvár kiemelkedik a térség települései közül, és elnyerheti a városi rangot is. A község egyszerűsített általános rendezési tervét még 1959-ben elkészítette a Várostervező Intézet. Az 1007/1971. (III. 16.) Korm. határozattal jóváhagyott Országos Településhálózat fejlesztési koncepció alapján a megyei tanács meghatározta a megye 74 SZML Tiszafóldvár T. jzkv. 1969. máj. 16. 107
