Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)

Pólya Tibor, ahogy kortársai és a fényképek beszélnek róla

Amikor este Zádor István elutazott, a pályaudvar előtt egy öreg magyar szólította meg: „— Hát eltemették a Pólya urat! Tessék már megmondani tekintetes uram, ki fogja most folytatni azt az ő mesterségét? — Nem lehet azt folytatni, öregem — mondtam, mire kis hallgatás után megszólalt: — Nem lehet azt már pótolni, mint ahogy nem lehetett pótolni a Petőfit sem." * Közbevetőleg egy epizód a 60-as évekből. A szolnoki rádióban sorozat indult „Akikről Szolnok utcáit elnevezték" címmel. Javasoltam, hogy kezdjük a Pólya Tibor utcával. Szólaljon meg Chiovini Ferenc, a jóbarát, festőtárs, aztán menjen ki a riporter a Pólya Tibor utcába és szólítsa meg az első járókelőt, aki túl van az ötven esztendőn: Mit tud Pólya Tiborról? S lett is belőle olyan riport, hogy jobb se kellett. * Első nagy kollektív kiállítására készült éppen Pólya Tibor. Az Ernst Múzeumot megtöltő alkotásait válogatta össze, de az már csak emlékkiállításként nyílhatott meg 1938 januárjában. S amit a gyász lesújtó pillanatában Szép Ernő nem tudott elmondani, leírta a katalógus előszavában: „Úgy fáj még mindig a szívem... Milyen szellem volt a mi drága Tibink, de ami több, micsoda áldott humor csörgedezett ebben a lélekben, én nem is tudok ma senkit Magyarországon, akiben a humornak ekkora gyógyerejű forrásvizét fakasztotta volna a Teremtő a lelkéből... Zseni lakott a mi Tibinkben, remélem Ti is meg vagytok győződve felőle, kik együtt dolgoztatok és mulatgattatok vele. Rá van nyomva a zseni impresszuma a fiatal karikatúráira, a türelmetlen festményeire, úgy nem tálalta fel soha tökéletesen, ami Benne volt, ahogy április nem szervírozza a megteljesedett virulást. Mennyit gyötörtétek Tibinket Fényes bácsi, Iványi Grünwald Béla, meg Falus Elek, Hermán Lipót, hogy többet dolgozzon azon, amit csinál... úgy látom, nem is lett volna szabad soha többet adnia, mint azt a tavaszt, azt a könnyelmű ifjúságát a zseniknek..." Szép Ernő zárómondata Pólya Tiborról: „Egy boldog tündér súghatta Néki, hogy viselkedjen ezen a földön." Pólya Tibor művészetének kiváló ismerője, Czakó Elemér a Magyar Iparművészet hasábjain fogalmazza meg 1937 végén: „A novemberi nagy kaszás ezúttal... egy fiatalos, mindig derűs, mindig jókedvű művészünket is elszólította: Pólya Tibort... — El lehet mondani, hogy ha Pettenkofen, Szlányi, Fényes segítettek megismerni a Tisza-part igazi arculatát, Pólya ecsetjén keresztül éreztük meg az alföldi vasárnapok bruegheli zsáneralakjait. De nemcsak ebben az irányban volt eredeti. Humora, jókedve kiáradt a nagyváros plakátjaiból is, melyek éppen ezért voltak jó toborzói a hirdetett újságoknak, mert népies ízt, a jókedvű kíváncsiságot vetítették a falra és szívtől szívhez szóltak..." * Pólya Tibor 1886. április 26-án Szolnokon látta meg a napvilágot. Korán árvaságra jutva tanulmányait Szolnokon kezdte, a gimnáziumot Csíksomlyón és Szolnokon végezte. A csíksomlyói évek is hozzájárultak ahhoz, hogy Marosvásárhelyen a kultúra palotájának zenei termét az ő falfestményei díszítik. 23 éves korában a Szolnokon megjelent Független Hírlap kiemelt hírben adja tudtul 1909. január 2án: „Pólya Tibor, városunk szülötte, ez az istenáldotta tehetségű fiatal művész, akiben mestereink a jövő legkiválóbb karikaturistáját látják, a jövő hónapban... Párizsban üti fel műtermét, hogy tanuljon, pénzt, nevet, dicsőséget szerezzen. — De még indulása előtt Budapesten kiállítást rendez. Szinyei Merse Pál és Fényes Adolf, hazánk e két elsőrangú festőművészének óhaját képezi ez, akik be akarják mutatni az ifjú Pólya nagy tehetségét a fővárosnak." Szólaljon meg végül maga a művész: „Szolnok! Mindenki más számára egyszerű alföldi város a Tisza mentén. Nekem több, nekem minden. Itt születtem, itt élek és itt született meg bennem minden gondolat, minden szín, minden vonal..." (Pólya Tibor: Szolnok és én). (Kaposvári Gyula: Emlékezés Pólya Tibor 1937. december 3-i búcsúztatójára. Damjanich János Múzeum, képzőművészeti adattár) 61