Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)

Supka Magdolna: Aba-Novák Vilmos

Az álarcok készítője nemcsak az arcok felszínén ülő kifejezést ismeri, de azt is, ami a vonások alatt a szívben, s a jelenségek mögött, a korban rejlik. Ember- és életismerő varázslóféle, aki játékba tudja bújtatni a valóságot, mert kell az ámítás... Műhelyében nem gyártás folyik, hanem teremtés. Az öreg ezermester elmerül dolgában, mintha a mesterségtudáson felül valamely felismerés sarkallná, felelősség terhelné. Ugyanis ő maga a művész. Felelősségtudata abból a felismerésből származik, hogy a művészet „nem magánügy", hanem az emberiségé, a tömegek szellemi java. Művészetének rugója az élmény, közlési módja az erőteljes, szuggesztív festői beszéd, érzések és gondolatok pantomimje: ezért avatja eleven jelbeszéddé az arc- és kézjátékot, mely Aba-Novák legsajátosabb, páratlan eszköze. Beszédessége a tömegekhez férkőzik. A tömeg azonban nemcsak közönsége festészetének, hanem szereplője is. Az életábrázolás valódisága csorba a kollektív életjelenségek nélkül Aba-Novák számára, minthogy gondolkodásának, élményeinek tengelyében valóban az egyén közösségi helyzete áll. Aba-Novák képeinek színbeli hangszerelése hasonlatos az olyan fúvós hangszerekre komponált zeneműhöz, melyben az aláfestést a vonós hangszerek, a viszonylag sötét vagy tompább színek tónusskálái adják. A valőröket, a színek fényerőfokozatait a testesség, a plaszticitás és a térképzet érzékeltetésére használja fel, s mindez tulajdonképpen nem mást szolgál, mint az anyagi valószerűség, az életszerűség érzetének fokozását. Az az érzésünk támad, hogy alakjai „kilépnek" a vászonból, megszólítanak. Az állókép megelevenedik, elhiteti velünk a mozgás, légzés, cselekvés folytonosságát, — a művész eléri legfelső igényét: „életet csinálni" a vásznon. S ebben a teremtő folyamatban oroszlánrésze van a minden konvencióval szakító színhasználatnak. Festészetének sajátosságai gigantikus méretekben mutatták meg célszerűségüket, rendeltetésüket a falképein. Rajzának expresszivitása, az arc- és kézjáték beszédessége, színeinek tagoltsága, izzása, formáinak plaszticitása, mindez magába véve is lenyűgözővé, szuggesztívvé és Anya gyermekével, é.n.* közérthetővé tette festői előadásmódját, de ezen felül birtokában volt a monumentalitásnak legfontosabb — s mégis oly ritkán található — feltétele: tudta a határt, ahol a méret túlnő a mondanivalón, ahol s amitől a részlet érdektelenné válik. A művész hatalmas lélegzetvétele, gondolatának áramköre át kell hogy járja, meg kell hogy elevenítse a koncepció egészét. A falkép tömegekkel számol mint nézővel, és azzal a tömeglélektani előnnyel, ami arányainak impozáns nagyságából és abból származik, hogy a magasból hat lefelé. De a kudarccal is fokozottan számolnia kell, ha nem győzi telítettséggel, mint az emelvényről fakón elhangzó, igénytelen tartalmú szónoklatnak. Aba-Novák éppen a falkép e szónoki feladatát értette és ragadta meg: áthelyeződni a falra, onnan szólni, kiabálni, rimánkodni, hirdetni, vitatni személy szerint, és egybefogni, vezényelni az egész kórust. Átélte önmagát alakjaiba, dicsőségükbe, szenvedéseikbe, küldetésükbe — apostolfejeiből ezért kérdez, kutat oly közvetlen emberség, gyehennán égő kárhozottai ezért viselik a földi rémület és megaláztatás oly ismerős kifejezését. Hogy saját témáit táblaképeiről nem vihette falra — mint ahogyan az állami és egyházi megrendelések témakeretei mást szabtak elé —, ez felmérhetetlen vesztesége hagyományainknak, mert századunk festészetének egyetlen elbeszélőjében mikszáthi és bruegheli ízek és mélységek, madáchi és ensori jelentések lakoztak, monumentális festészetében mindez műemléki rangban vált volna közkinccsé. Igy táblaképei révén tartják őt számon egyetemes arányú jelenségként a világ nagy múzeumaiban és magángyűjteményeiben lévő művei, kiállításai alapján. Európai jelentősége abból is kiderül, hogy korábban a l'art pour Tart, manapság pedig a nyugati non-figuratív áramlatok idején is érvényt tudott szerezni a modern magyar elbeszélő festészetnek. * Rövidítés: é.n. - évszám nélkül 56