Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)
Szinyei Merse Anna: Plein-air törekvések Magyarországon
A XX. századi magyar festészet történetét rendkívüli módon befolyásoló Nagybányai Művésztelep alapítása időben megelőzte ugyan néhány évvel a szolnokiét, de előélete nem ott helyben követhető nyomon, hiszen az 1896-os első nyarat megelőzően Nagybányán egyáltalán nem volt említésre méltó művészeti élet. 44 A nagybányai telep gondolata Münchenben, Hollósy Simon festőiskolájában született, két nagybányai illetőségű fiatal festő: Réti István és Thorma János kitartó kapacitálásának, majd szervezőmunkájának eredményeképpen. A sok tehetséges művésznövendék külföldi tanulmányairól hazatérve már régóta hiányolta ugyanis olyan magyar művésztelepek létét, amelyek a különböző nyugati országokban régebben vagy újabban, de ekkorra már mindenütt virágzottak, és amelyek vendégszeretőén befogadták a csatlakozni vágyókat. A mester impulzív egyéniségével valósággal fanatizálta a köré gyűlt fiatalokat. Akik mindkét iskolát látogatták, úgy emlékeztek vissza, hogy Hollósy tanítási módszere jobb volt, mint a párizsi Julián-akadémiáé — nem véletlen, hogy sok külföldi növendéke volt. A mester sosem járt Párizsban, de a nagy müncheni kiállításokon rendszeresen találkozott modernebb külföldi festményekkel, melyek közül főleg Bastien-Lepage keltette fel figyelmét. A Julián-akadémiai tanulmányokat müncheni alkotómunkára felcserélő fiatal magyarok — Ferenczy Károly, Csók István, Iványi Grünwald Béla — ezért is csatlakoztak örömmel Hollósyhoz, mert benne hasonló ideálokra találtak. Mint Európában oly sokan, eleinte ők is a naturalisták világos színvilágú, érzéssel teli festészetéhez vonzódtak. A magyarok viszont nem sokáig kötődtek a naturalizmushoz. A művésztelepi közös munkálkodás során, együtt alakították ki az úgynevezett „nagybányai stílust", melyet főként Ferenczy Károly művészete befolyásolt. Nagybánya polgármesterének meghívására Hollósy 1896 tavaszán indult el Münchenből iskolájával és barátaival az erdélyi bányavároskába. Útközben megálltak Budapesten, hogy megtekintsék az ország ezeréves fennállását ünneplő millenniumi kiállítást, melyen ők maguk is szerepeltek. A retrospektív részben meglepetéssel fedezték fel Szinyei Merse Pál Majálisát és Hóolvadását, saját törekvéseik másfél évtizedig rejtve maradt előzményeit. A fiatalok rövidesen kiteljesítették az idősebb mester által régen elkezdett irányt, és úgy váltak impresszionistává, hogy pár év múlva a posztimpresszionizmusig is eljutottak. Szinyei Merse pedig, most már maga mellett tudva egy csapatnyi tettre kész művészt, új erőre kapott és sikert sikerre halmozott. Nagybányán az azonos művészeti nézetek, azonos iskolázottság, az egyéni munka folytonos közös kontrollja összekovácsolta a festőket, bármennyire is különbözött egyéniségük. A művésztelepi tapasztalatok a stílus bizonyos egységesedését vonták maguk után. Az ehhez vezető út azonban mindegyiküknél különböző volt. Hollósy Simon például Münchenben mindig műteremben festett, így az 1890-es évek elején csupán az ablakon beszűrődő fény művészi megragadásával foglalkozott. Az évtized végére a helyi színeknek a korábbi képeken még pontosan behatárolt foltjai a környezet színreflexeit is befogadták: megnyílt az út Hollósy számára is a plein-air felé. Nagybányán, tanítás közben tanulva, csak lassanként hódította meg a változó fényviszonyok között végtelen sokféleséget mutató természet újfajta, szabad ábrázolását. Nagybányai plein-airjétTécsőn sikerült igazán kiteljesítenie. Bár bontott, szálkás ecsetvonásokkal, pasztózusan rakta fel vásznaira a színes reflexektől villódzó festékrétegeket, képei mégis többek, mint a magyar falu villanásnyi impressziói (XXV. tábla). Ha ugyanazt a motívumot (pl. szénaboglyákat — 17. kép) többször is lefestette, Claude Monet-val 17. Hollósy Simon: Szénaboglyák, 1912 44 Vö. a teljes kérdéskörhöz: Nagybánya művészete. Katalógus. MNG 1996. 31
