Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)

Zsolnay László: A Szolnoki Művészeti Egyesület működése és a művésztelep az egyesület megszüntetése után

Szolnokon és Budapesten. Egyáltalán pedig célul kell kitűzniük a Szolnoki művészeknek, mint ilyeneknek térfoglalását. A szolnoki művészeknek gondoskodniuk kell arról, hogy műterembérletbe csak olyan művész juthasson, ki úgy művészeténél, mint egyéni jelleménél fogva méltó tagja lehet egy előkelő művésztársaságnak." A telep műtermeinek használatát külön házi szabályzat rendezte, mely „... kiegészítő jellegénél fogva szoros összefüggésben van az alapszabályokkal... E házi szabályok képezik a telep alkotmányát..." — mint az első alapszabály 23. pontja kimondja. A 24. pont rendelkezése szerint a műteremért fizetendő mérsékelt összegben megállapított évi béren kívül minden művész a naptári év végéig egy saját becsvágya szerint kiválasztott művét a Szolnokon létesítendő képzőművészeti múzeum céljaira tartozott felajánlani. Az alapszabályban meghatározott rend szerint bármely művész fogadhatott művészvendégeket, vagy tanítványokat azzal a kikötéssel, hogy ezek a telep alkotó nyugalmát nem zavarhatják. Ne felejtsük el, hogy ezeket a talán túlzottnak vélt előírásokat olyan művészóriások fogadták el, mint Fényes Adolf, Aba-Novák Vilmos és Pólya Tibor. A II. világháború végéig a szolnoki műtermek állandó lakásul egyetlen művész számára sem szolgáltak, főként fővárosi művészek használták őket nyári itt-tartózkodásukkor. Az 1944-ben súlyos károkat szenvedett művésztelep részbeni felújítása 1947-ben történt meg. Az elkészült négy műtermet Chiovini Ferenc, Botos Sándor, Benedek Jenő és Patay Mihály már állandó műteremlakás-bérletként kapta meg. Több fővárosi művész, így Bernáth Aurél, Zádor István és Szlányi Lajos műterem nélkül maradt. 1950-ben a funkcióját vesztett Szolnoki Művészeti Egyesületet feloszlatták. Az 1950-es évek második felében, a már itt élő négy művészhez hasonlóan, az újonnan letelepülők is állandó bérletként kapták meg a műteremlakásokat. Ekkor a lakások fenntartásához kapcsolódó jogokat átadták a városi tanácsnak, amely a feladatot az ingatlankezelő vállalatra bízta — mint ahogy az állami lakások esetében is. A ma itt élő művészek is ezen, utoljára a művelődési és közoktatási miniszter 15/1995. MKM rendeletében szabályozott feltételek között dolgoznak. Miután a művésztelepen három műteremlakás megüresedett (Gácsi Mihály és Palicz József távozásával, valamint Mészáros Lajos elhalálozásával), határozat született, hogy az üres műtermes lakások felújítása után ismét visszaállítják a régi hagyományt, és vendégművészek meghívásával lehetővé teszik, hogy az ország más területein élő alkotók is bekapcsolódhassanak Szolnok képzőművészeti életébe. Ezzel az elhatározással a Kulturális Minisztérium és a Képzőművészeti Szövetség egyetértett. 1976-tól 1980-ig a megállapított szabályzat alapján két műtermes lakásában összesen 21 művészt fogadott hosszabb-rövidebb időre a művésztelep. (Itt dolgozott például Gyurcsek Ferenc, Sváby Lajos, Papi Lajos, Bényi László). A vendégműtermek kiutalása — miután a javaslatokat egy társadalmi bizottság véleményezte — a városi tanács elnökének hatáskörébe tartozott. 1980-ban került újra napirendre a Szolnoki Művésztelep vendégműtermeinek ügye. A koncepció szerint két műteremben vendégművészeket fogadnak, így például Sváby Lajos főiskolai tanárt tanítványaival. A művészek kijelölésében kezdetben a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja is részt vállalt, erről azonban később a városi tanács javára lemondott. A harmadik, úgynevezett kollektív műterem pedig a Damjanich János Múzeum kezelésébe került volna, többek között időszaki tárlatok megrendezése céljából. E tárlatoknak volt hagyománya a II. világháború előtt is, így a leendő művészeti múzeum anyagának bemutatása mellett a művészek több műteremtárlatot is rendeztek, hangsúlyozva ezzel a művésztelep bemutató funkcióját is. Chiovini Ferenc halála (1981) után a városi tanács a Damjanich János Múzeum közreműködésével a Chiovini-műteremben állandó kiállítást hozott létre. E kiállítást és az addig fennálló állapotot a művésztelep rekonstrukciója szüntette meg. A Chiovini-anyag jelentős részét a városháza épületében helyezték el, míg a művészek egy része a munkálatok idejére ideiglenes lakásokba költözött. A II. sz. épület elkészülte után az előtte ott alkotó művészek: Baranyó Sándor, Fazekas Magdolna, Meggyes László, Nagy István, Simon Ferenc és Szabó László megnyugtató elhelyezést nyertek, míg Ágotha Margit és Berényi Ferenc ma is városi bérlakásban várja a visszaköltözés lehetőségét. Az írás születésekor az éppenhogy elkészült I. sz. épület sorsa fontos kérdés, jövendőbeli céljait reményteli várakozás övezi. A jövő szempontjából mindenképp segíti a problémák megoldását a Szolnoki Művészeti Egyesület feltámasztása. 138