Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)

A kolónia

nem tudja egységesíteni s így a kompozíció szétesővé lett. Harmadik műve, a „Tiszapart" misztikus keleti tájnak tűnik fel. Vidovszky Béla „Szolnoki leány" c. festménye a táj és interieur festő jeles művészünk ismeretlen arcát fedi fel Glatz Oszkárra emlékeztető kompozíciója és a szokottnál sötétebb tónusai miatt. De az „Előcsarnok a miniszterelnöki palotában" a mester régismert világos tónusú ecsetkezelését mutatja. „A kék abrosz" c. vásznán megint naturalizmusát ezüstös reflekszekkel teszi élénkebbé, megkapóvá. Zádor István legújabb művét, a budapesti Egyetemi templom interieurjét még nem állította ki, hanem egy feketeruhás hölgyét és Balkányi Kálmánt ábrázoló portréjával szerepel. Mindkét festmény, de különösen az első rendkívül finom, szinte klasszicizáló, s a pasztell üdeségével vetekedő artisztikumaival tűnik ki és értékben Karlovszky, Bal ló és Kontuly alkotásaihoz, a kiállítás legjobb arcképeihez csatlakozik. Kár, hogy nem került az első terembe Karlovszky és Balló közelébe. Hollós Mattioni Eszter a „Halászok" c. temperáján a fonnyadtarcú öregek rajzában nagyszerű karakterérzékről tesz tanúságot. A kép melankolikus hatásához jól illenek a kép bánatos, szürkébe hajló tónusai. A „Zagyvapart" pedig leegyszerűsített formáival fokozza a benyomás egységességét. A „Magyar Angelikó"-val, Magyar C. Pállal egy teremben találjuk Chiovini Ferencnek „Szent László csodatette" c. temperáját, mely a jászszentandrási templom egyik freskója után készült. A spirituális, absztrakt koncepció feloldódik a király mellvértjén és lován vibráló mennyei fényben. Pólya Tibor „Téli lagzi"-ja még a szomorú hideget is derűssé teszi nemcsak felfogásával, hanem élénk színével is. — Az utolsó teremben Pólya Iván „Ebéd" c. alkotása a művész fejlődésének egy újabb stádiumát mutatja, — ő már keresztülment a naturalizmus, a posztimpresszionizmus utjain s most kiállított képe klasszicizáló törekvésekre mutat. Nehéz volna megmondani, hogy ez a folytonos stíluskeresés mikor és hol fog végre megállapodni. Végül megemlítjük, hogy a tavaly néhány hétig művésztelepünkön dolgozó Sárkány Lóránd iparművészeti iskolai tanársegéd is állított ki egy temperát, amely a „Falurészlet" címet viseli. Az elmondottakból világosan kitűnik, hogy a szolnoki művésztelep igen jelentős tényezője a magyar művészetnek és remélhető, hogy a nyáron rendezendő szolnoki kiállítás iránt is nagyobb érdeklődés lesz, mint eddig volt. Városunk a magyar kultúrában művésztelepe által tölt be igen fontos és aktív szerepet. Akinek esztétikai érzéke és pénze van, az ne sajnálja a fáradtságot: jöjjön fel Pestre is a kiállításra és biztosítom, nem bánja meg a fáradtságot és sok felejthetetlen, nemes gyönyörben lesz része. Kádár Zoltán Károly (Nemzeti Jövőnk 1934. május 20. 2-3.) Aba-Novák Vilmos — Tabák Lajos felvétele (Szolnoki Tükör II. évi 1934. február-március 3. képes o.) 112