Kertész Róbert - V. Szász József - Zsolnay László szerk.: Szolnoki művésztelep 1902-2002 - 100 éves a szolnoki művésztelep (2001)

A kolónia

I. évfolyam. 1933. szeptember 10. 1. szám. 55IMKÍ luEw A Művésztelep kerti ünnepélye. 1933. augusztus 12 A Művészegyesület első kerti ünnepélye. Egy éjszaka, amelynek emléke soha se fog elhalványulni emlékezetünkben; mert fényével, ragyogásával, gazdag látványosságával, a tout Szolnok pazar felvonulásával, a megyeiek s fővárosiak eddig nem látott tömeges inváziójával, kulturális értékeivel, eredetiségével és stílusával, elgondolásával és végrehajtásával a tetterőtől duzzadó, nagyjövőjű Szolnok egyik roppant kinyújtózkodása volt a nagyvárosi jelleg felé. Ha évtizedek múlva megírják a város történetét, korszakot fognak tőle számítani! A városi zenekar térzenéjével kezdődött; 7 óra után már fel s alá hullámzott a megjelentek elegáns tömege a kert sétányain, de a lassan sötétedő égen nem látszottak a csillagok, egyre sűrűbben cikkáztak a villámok s 8 óra tájban eleredt az eső. Mondhatatlan szomorúság lett úrrá az embereken, Dr- Tóth Tamás, aki autójában eddig boldogan figyelte az impozáns seregszemlét, összetörten s kétségbeesve hajtatott haza, nem birta tovább, elviselhetetlen volt az évek során át dédelgetett terve szomorúnak ígérkező fiaskója s az egyik műterem sarkában tenyerébe hajtotta fejét Jancsó Lajos, a fáradhatatlan, heteken át éjt nappala tevő fanatikus művészbarát, az ünnepély rendezésének örökmozgója és . . . könnyes volt a szeme. De a közönség egy tömegbe verődve várt daccal és reménykedéssel, nézte a bakacsinba vont eget, konokul állta az esőt, hajthatatlanul és elszántan ott maradt. Mit tudhatja véges emberi eszünk azt, hogy az emberi akaratnak milyen szerepe lehet még a természeti tüneményekre is. Ez az állhatatosság csodát A szabadféri színpad nézőtere 106