Varga Lajos: Adatok a dél-bükki Odorvár történetéhez - A Tiszazugi Földrajzi Múzeum kiadványai (Szolnok - Tiszaföldvár, 1994)
egy egri püspököt is). Természetesen az Odorvárat kiostromló csapat csak egy része volt annak a nagy seregnek, amelynek feladata az északmagyarországi huszitizmus felszámolása volt. Tudunk arról, amikor mindketten vezették a sereget és megverik Axamith huszita vezért Sárospataknál. így ért hát véget a XIII. században épült Odorvár (Kerekkő) dicsősége a XV. században, s így ért véget az észak-magyarországi husziták felszámolásával „a huszita álom” is. Mert a magyar—huszita harcok „tétje” Észak-Magyarország volt! Húsz János kegyetlen kivégzése, a csehországi husziták szétverése, részben megsemmisítése után a harcok színtere áttevődött az Északnyugati- és az Északi-Felvidékre. Kb. 1474- ig — kemény és kegyetlen harcok után —, sikerült a huszita rablófészkeket felszámolni, a husziták egy részét rettenetes kegyetlenséggel kiirtani (csehek, morvák, lengyelek, magyarok is!). Egy részük bekerült Mátyás királyunk állandó hadseregébe. — A XV. század második felére a huszita vallásos révület és lelkesedés is alábbhagyott. Eredetileg Észak-Magyarország szlovák, lengyel, ruszin (kevés számú cseh és morva) lakosaival szándékoztak egy huszita rablóállamot összekovácsolni. Nemegyszer 60—80 várat, erődöt, erődített várkastélyt, régi földvárat (még barlangot is!) tartottak a kezükben. „Szerencsénkre” annyit sanyargatták a velük nyelv- és fajrokon észak-magyarországi nemzetiségeket is, hogy azok csak örültek Héderváry László és Rozgonyi Sebestyén, nemkülönben más hadvezérek sikereinek. így nem szakíthatták ki maguknak a történelmi Magyarország testéből Észak-Magyarországot, s így a kissé ködös huszita terv is meghiúsult: hogy Észak-Magyarország területén létrehozni tervezett „államuk”-ból csapjanak vissza Morva- és Csehországba. Hát ezért nincsen csak nagyon csekély falmaradvány Odorvárott, ezek a falak is nagyrészt ledöntve. Építőanyaguk nagy része megtalálható a déli karsztkopáros és az alsó régió szálerdeje közötti óriási törmeléklejtőben, kelet és északkelet felé a karsztbokorerdő köves talajában, a csúcsrégió alól kiinduló kőfolyásokban. — Az „Odortisztás” és tágabb térségének középkori helyzetét, rendeltetését, esetleges alsóvári funkciójának bizonyítását szervezett múzeumi ásatásoktól várjuk. A XV. századi nyílhegyek, cserépedénydarabok mellől előkerült egy sárkányos (griffes?) rézgyűrű is. Valószínűleg valamelyik ostromló magyaré lehetett. Az állatalakot expresszív hatású véséssel végezték, készítették. — Végezetül, hogy tisztán lássuk: Odorvár építőkövei nem 31
